A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben Delly Ferenc osztályában szerzett oklevelet 1960-ban. A marosvásárhelyi évei alatt Lohinszky Lórand tanársegédeként a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben színészmesterséget tanított.
Az egyetem elvégzése után a Marosvásárhelyi Állami Színházhoz szerződött.
1977-ben családjával együtt Magyarországra költözött, ahol előbb vidéki, majd budapesti színházak ünnepelt művésze lett. Egy-egy évadot játszott Miskolocon és Győrött. 1979-től a Vígszánház, 1987-től a József Attila Színház művésze, majd egy év kihagyás után, 1991-től ismét a József Attila Színház tagja volt.
Sikeres művészi pályájának következő állomása: Nemzeti Színház (1992-1998.) 1998-tól szabadúszó.
2000-2003 között a Soproni Színházhoz szerződött, 2003-tól ismét szabaduszó volt.
Beszédművészetet tanított a Színház-és Filmművészeti Egyetemen.
Tehetségének, magabiztos szakmai tudásának, színes egyéniségének és imponáló megjelenésének köszönhetően a hatvanas-hetvenes évtizedekben a marosvásárhelyi és az erdélyi színházi élet meghatározó egyénisége lett.
Alakításaira mindannyiszor a kifinomult árnyaltság, a választékos formagazdagság, a nagyfokú művészi elegancia volt jellemző.
Magyarországon teljesedett ki filmes karrierje, de szinkronszínészként, pódiumműsorok előadójaként, tévés műsorvezetőként, rendezőként is sikereket aratott.
Művészi, alkotói munkája elismeréseként 1983-ban Jászai Mari-díjat, 2001-ben Érdemes Művész címet kapott. 1988-ban Erzsébet díjat, 2009-ben Gundel művészeti, 2011-ben Szentgyörgyi István és Kiváló Művész, 2015-ben pedig a Kossuth-díjat vehette át.
Fontosabb filmszerepei:
Basta tábornok – Buzduganul cu trei peceți (1977), Bazsi Farkas – A ménesgazda (1978), Dobrowski Az erőd (1978), Jeff Grogan – Vendégek a Vadnyugaton (1978), Hadnagy – A trombitás (1979), Géza – Októberi vasárnap (1979), Francois – Circus Maximus (1980), Bárfai Feri A téglafal mögött (1980), Kowarski Elõd – Dögkeselyű (1982), Szlabonya Egymásra nézve (1982), Kovács – Viadukt (1982), Wortmann – Hosszú vágta (1983),
Gróf Károlyi Mihály – A vörös grófnő (1984), Zsámboki – Elysium (1986), Ambrus, a kanonok – Törvénytelen (1995), Duron tábornok – A három testőr Afrikában (1996),
Gyuri Ganzfried – Kaddisch (1997), Nőgyógyász – Állítsátok meg Terézanyut! (2004), Karnagy – Világszám! (2004), Moravcsik professzor – Morfium (2005), Márai Sándor – Az emigráns – (2007)
Szerepei a Marosvásárhelyi Színház színpadán:
TÁNCOS – Alexej Arbuzov: Második szerelem (Tánja), bemutató: 1955. XII. 23., rendező: Török Szabó József m.v.
ŐRMESTER – Vszevolod Visnyevszkij: Optimista tragédia, bemutató: 1959. XII. 13., rendező: Tompa Miklós
HRJASCSEV – Konsztantyin Trenyov: Gimnazisták, bemutató: 1960. VI. 11., rendező: Gergely Géza
CARBON DE CASTEL-JALOUX; BRISSAILLE, lovag – Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac, bemutató: 1960. VII. 28., rendező: Kőmíves Nagy Lajos, Tompa Miklós
MARIN URSU – Virgil Stoenescu: Szerelmes levelek, bemutató: 1960. XI. 18., rendező: Gergely Géza
BRETT CHARLES, CHUCK WARREN – James Gow – Arnaud D`Usseau: Mélyek a gyökerek, bemutató: 1961. IV. 15., rendező: Kovács György
BRÂNDUŞ, VIIŞORU – Alexandru Mirodan: Újságírók, bemutató: 1961. V. 2., rendező: Harag György
BRECKER – Peter Karvas: Éjféli mise, bemutató: 1961. XI. 30., rendező: Harag György
DMITRO – Micola Zarudinj: Szivárvány, bemutató: 1961. XII. 10. – Erdőszentgyörgy, rendező: Hunyadi András
FESTŐ – Jan Otcenasek: Romeó, Júlia és a sötétség, bemutató:1962. XII. 8., rendező: Harag György
PANTAZI – Horia Lovinescu: Láz, bemutató: 1962. VIII. 14., rendező: Anatol Constantin
VIKTOR – Alekszej Arbuzov: Irkucki történet, bemutató: 1962. XII. 7., rendező: Harag György
STEF – Andi Andrieş: Rózsakert, bemutató: 1963. XII. 2., rendező: Gergely Géza
SMITTY – Eugene O`Neill: Hadizónában (Hosszú az út hazáig – három egyfelvonásos), bemutató: 1964. IV. 26., rendező: Gergely Géza
DRISCOLL – Eugene O`Neill: Hosszú az út hazáig (három egyfelvonásos), bemutató: 1964. IV. 26., rendező: Gergely Géza
GIURCĂ – Paul Everac: A láthatatlan staféta, bemutató: 1964. VII. 11., rendező: Farkas István és Lavotta Károly
DARKÓ ISTVÁN – Szabó Lajos: Családi fészek, Eredeti bemutató: 1964. XII. 6., rendező: Tompa Miklós, Gergely Géza
HORAŢIU IGNĂTESCU – Ionel Hristea: Egyetlen élet, bemutató: 1965. II. 22., rendező: Hunyadi András
HORIA DRĂGAN – Dorel Dorian: Gyanú, bemutató: 1965. XII. 11., rendező: Hunyadi András
HERBERT G. BEUTLER (NEWTON) – Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok, bemutató: 1966. IV. 2., rendező: Harag György
4-ES ESKÜDT – Reginald Rose: 12 dühös ember, bemutató: 1967. III. 4., rendező: George Teodorescu
ELŐADÓ – Arany János: Emlékünnepség, bemutató: 1967. III. 8., rendező: Harag György
ZOROBÁBEL – Sütő András: Pompás Gedeon, bemutató: 1967. V. 5., rendező: Harag György
RÁBAY MIKLÓS – Csíky Gergely: Buborékok, bemutató: 1967. VIII. 1., rendező: Hunyadi András
MIHU – Horia Lovinescu: Petru Rareş, bemutató: 1967. XI. 18., rendező: George Teodorescu
SZERGEJ – A.P. Csehov: Platonov szerelmei, bemutató: 1968. I. 11., rendező: Harag György
CIPRIÁNI PROFESSZOR – Örkény István: Tóték, országos bemutató: 1968. III. 8., rendező: Kovács György
MAXIME DE FALINDOR – Honoré de Balzac: Fegyverbarátok, bemutató: 1968. XI. 8., rendező: Mihai Dimiu
MARCELLO MARIANI – Camil Petrescu: Velencei történet, bemutató: 1969. II. 14., rendező: Emil Mandric
MACDUFF – William Shakespeare: Macbeth, bemutató: 1969. V. 10., rendező: Harag György
GÓG – Méhes György: Noé bárkája – ősbemutató: 1969. XI. 1. –Brassó, rendező: Hunyadi András
DÓSA ELEK – Németh László: A két Bolyai, bemutató: 1970. II. 20., rendező: Kovács Ferenc m.v.
BRASSBOUND – G.B. Shaw: Brassbound kapitány megtérése, országos bemutató: 1970. IV. 3., rendező: Anatol Constantin
CORIGNON – Georges Feydean: Osztrigás Mici, bemutató: 1970. VI. 28. – Székelyudvarhely, 1970. IX. 24. – Marosvásárhely, rendező: Lohinszky Loránd
LORD DARLINGTON – Oscar Wilde: Lady Windermere legyezője, bemutató: 1971. I. 15., rendező: Anatol Constantin
HAVADI LAJOS – Nagy István: Özönvíz előtt, bemutató: 1971. III. 20., rendező: Harag György
GELU RUSCANU – Camil Petrescu: Szellemek tánca, bemutató: 1971. X. 6., rendező: Emil Mandric
BETHLEN MIKLÓS, erdély kancellárja – Szabó Lajos: Mentség, bemutató: 1971. XII. 10., rendező: Harag György
ÁLLAMTITKÁR – Karinthy Frigyes: A bűvös szék (Kabaré), bemutató: 1971. XII. 31., rendező: Harag György
ŐRÜLT – Karinthy Frigyes- Teknősbéka vagy Ki az őrült a csárdában?
(Kabaré), bemutató: 1971. XII. 31., rendező: Hunyadi András
ION CARAPETRACHE – Aurel Baranga: Közérdek, bemutató: 1972. III. 9., rendező: Hunyadi András
JUPITER, AMPHITRYON ALAKJÁBAN – HEINRICH von KLEIST: Amphitryon, bemutató: 1972. V. 9., rendező: Szőke István m.v.
SHANNON TISZTELETES – Tennessee Williams: Az iguána éjszakája, bemutató: 1972. XII. 10., rendező: Virág Mihály m.v.
MARQUIS DE CHARRON, Párizs érseke – Mihail Bulgakov: Képmutatók cselszövése, bemutató: 1973. VI. 16., rendező: Dan Micu
OCTAVIAN – Petru Vintilă: Ki meri megölni a szerelmet?, bemutató: 1973. X. 14., rendező: Tompa Miklós
BIKY, költő – Barta Lajos: Szerelem, bemutató: 1973. XII. 13., rendező: Harag György
SALIMOV, JAKOV PETROVICS író – Makszim Gorkij: Nyaralók, bemutató: 1974. II. 27., rendező: Tompa Miklós
ÁDÁM – Madách Imre: Az ember tragédiája, bemutató: 1975. I. 17. rendező: Harag György
JAGO – William Shakespeare: Othello, bemutató: 1976. V. 7., rendező: Hunyadi András
EMANUEL GIRI – Bertolt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit!, bemutató: 1976. XI. 19., rendező: Kincses Elemér
ANDREI DUNĂRINŢU – Dumitru Radu Popescu: Két óra béke, bemutató: 1977. V. 15., rendező: Kincses Elemér
BÁCS FERENC szerepeinek kritikai visszhangja
„(…) Válja mellett Viktor a darab legsokoldalúbban megformált és legtöbb színészi lehetőséget kínáló alakja. A fiatal Bács Ferenc ezt az igényes szerepet (…) jól és sikeresen formálta meg. (…) Férfias, darabos, kezdetben felületes és később igaz emberré érlelődő Viktorra emlékezetes alakítás.”
Gálfalvi György: Irkucki történet. Bemutató a Marosvásárhelyi Állami Színházban – Vörös Zászló, 1962. december 23.
„(…) Bács Ferenc (Maxime) hitelesen tolmácsolja a szépfiú problémáit, s ezt nem felületes eszközökkel. Ily módon dilemmája hihető, s megoldása ugyanakkor elfogadható volt: választania kellett a barát, illetve a becsület és a fegyvertárs felesége, azaz a becsületvesztés között. (…)”
Oláh István: Fegyverbarátok, a Marosvásárhelyi Állami Színház magyar tagozatának vendégjátéka – Hargita, 1969. november 26.
„(…) Gelu Ruscanut Bács Ferenc alakítja, igen-igen jól. Nemcsak külső megjelenésével, de magatartásával is fedezetet ad a problematikus, ellentmondásos figura belső konfliktusainak. Valami emberen kívüli sugárzás jellemzi játékát, valami arkangyalos, valami fagylalóan szent (…)”
Halász Anna: Szellemek tánca – Előre, 1971. október 29.
Bács Ferenc Shannonként: „(…) szereposztási telitalálatnak minősíthető a választás, és hogy mennyire igaz, azt az bizonyítja, hogy mikor kiszabadul a rákényszerített béklyóból, leveszi a fölös hangokat, fanyarkás-gunyorossá válik önmagával és a világgal szemben is, akkor érezni, milyen lehetőségeket tartogatott számára ez a szerep. Tévedés ugyanis Shannont a hagyományosan aktív drámai hős szelencéjébe zárni. Az élete alakult, ahogy alakult, de neki vajmi kevés része van ebben. Hiszen azt bizonyítja végig, szinte őrjöngve, hogy ő nem hímringyó, akinek mindenki tekinti – csak egyszerűen gyenge. Annyira gyenge, hogy képtelen mást tenni, mint menekülni.”
Szekernyés László: Az iguána éjszakája. Tennessee Williams- bemutató a színház magyar tagozatán – Vörös Zászló, 1972. december 17.
„(…) Ádám, magasan a többi főszereplő fölött, a legösszetettebb alakja a műnek: a madáchi személyiségből legtöbbet benne fedezhetünk föl. Madách elképzelése szerint Ádám az egyedüli a Tragédia folyamán, aki öregszik, az életkori (és egyúttal történelmi) változás képezi e jellemfejlődési dráma alapját. (A történelem filogenezisét és a személyiség ontogenezisét egymásba játszva s egyiket sem részesítve előnyben, biztosította a szerző a mű egységét ekképpen.) A látott előadás Ádámja nem öregszik. Ez egyértelműbbé teszi esetleg alakját, de nemcsak bonyolultságát szűkíti le, hanem a színész számára is kényszerű gesztusszegényedést okoz. Bács Ferenc kihangsúlyozza Ádám líraiságát, érzelmes-Ádámja megnyerő, rokonszenves (…).„
Vásárhelyi Géza: Nem félünk a látványtól (Madách Imre: Az ember tragédiája), Utunk, 1975. február 14.
„(…) Két férfi áll egymás mellett a sáros mező szélén.
Az egyik Busó János, a méntelep frissen kinevezett »gazdája«. (…) A másik Bazsi Farkas nyugalmazott főhadnagy (…), aki Janival ellentétben sziklaszilárdan tudja, hogy mit akar, aki Janival ellentétben kitűnő lószakértő, s akinek két szürke szeme szokatlanul távol ül egymástól, pupillája fekete, a szélén zöldes fényű; ez a sokárnyalatú szem állandóan változott, mert kigyúlt, megfakult, kíváncsian fölfénylett, vagy keményen villant egyet. Az ilyen árulkodó tekintetnek nehéz parancsolni. Duzzadt szája – amit a vékony bajusz alig kisebbített – nagyakaratú emberről tanúskodott, aki tud magán uralkodni. (…) Két színész áll egymás mellett a sáros mező szélén.
Bazsi Farkast Bács Ferenc játssza. (…) Fején szürke parasztkucsma tovább nyújtja alakját, soványítja arcvonásait. Először játszik magyar filmben, Marosvásárhelyről telepedett át. (…)”
Wisinger István: Forgatják a ménesgazdát. Gáll István – Kovács András filmje. Film Színház, Muzsika, 50. 1977. dec. 10., XXI évf.
Kurátor: Gáspárik Attila
Összeállította: Ferencz Éva
Számítógépes feldolgozás: Tőkés Orsolya
Az oldalon található szöveg és fényképek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kutatóközpontjának tulajdona és ezáltal szerzői jog védi.
