Huszonöt éve, augusztus végén temetésre gyűlt össze Erdély színésztársadalma. A főszínész utolsó útja volt ez az 1987-es nyárvége. Csorba András koporsója körül lehajtott fejjel, méltósággal adták meg a végső tisztességet az erdélyi magyar társulatok képviselői. Országszerte dúlt a diktatúra legkegyetlenebb, elnyomó periódusa, mikor már a mindennapi lét volt a tét, mikorra egy-egy akadálymentes színházi bemutató is hősi tettnek bizonyult. Olyan korban, mikor a téboly volt az úr és a „fortélyos félelem uralkodott” zsúfolásig megtelt a marosvásárhelyi katolikus temető cinterme. Még a temetésen való részvétel is tiltakozásnak számított. Csorba András fájdalomtól elgyötört teste nyugodtan feküdt, túl minden porhoz ragadt cselekedeten. Mi, egyetemisták tágra nyílt szemmel, mély szomorúsággal szemléltük a történteket. Ott voltunk felnőtt életünk és pályánk kezdetén, mindenre elszántan és néztük Mesterünk, titkos bálványunk, vízszintes testét. Sokan szerettünk volna olyan „rendszeren kívülinek” lenni, mint amilyen András bácsi volt. Alapos, megfontolt, minden mondatnak súlyt adó személyiségről, legendákkal övezett énről álmodoztunk. Mert Ő olyan volt, akit követni lehetett. A színpaddal alázatos, a közéleti állapotokkal szemben kérlelhetetlen. Rektorként egyszer a Kultúrpalotában az egyetemi évnyitón szólalt fel, más egyetemek képviselőivel együtt. Mikor már mindenki mindent elmondott, megköszönve Ceauşescu elvtársnak azt is, hogy reggelente feljön a nap, megszólalt Csorba. Lassan megfontoltan beszélt, magyarázott az egyetemi életről, az értelmiség felelősségéről, a kommunista rendszer egyetlen „vívmánya” nélkül. Hatalmas sikert aratott. Olyanok is lelkesedve ünnepelték, akik sosem látták színészként. Szívműtétje után, pár hónapos hiányzás után, mikor megjelent az egyetemen a tanári kar, a műszak, az irodisták és a hallgatók kivonultak a folyosóra és percekig tapsolták, a puszta jelenlétét.
Akkor azt hittük, ilyen minden színész élete. Nem tudtuk, hogy az, akit egy kicsit megismertünk, az az utolsó bölény. Huszonöt éve halt meg, éppen hatvanadik születésnapján. Nyolcvanöt éves lenne. Ha élne, vajon mit szólna mindahhoz, ami mostanság történik velünk? Magamban sokszor felidézem, sokszor „beszélgetek” vele, mindig Ő győz. Jól is van ez így. Magunknak is úgy kell élnünk, cselekednünk, hogy a következő generáció azt mondja (legalább magában), hogy nekünk volt igazunk. Csorbának is igaza volt, mikor a diktatúra szorításában is, a maga útját választotta. Mikor nagygyűlés volt, az 1956-os forradalmat el kellett ítélni a színházban, ő tartózkodott. Lett is belőle ribillió, de maradt a helyén, sőt, igazgató is lett (nyilván nem a karakteres kiállása miatt). Vezetői titulusáról is önként mondott le. Ünnepségeken gondolatokat közvetített és nem jelszavakat szajkózott. Színészként önmagát adta. Nem bujkált szerepekben, nem rejtőzködött maszkok mögé. Így lett a színpadon minden szerep „csorbás”. Sajnos, a film nagyon keveset adott meg neki, 1962-ben egy hatalmas főszerep az Aranyemberben, ahol Szabó Ernővel, Latinovitscsal, Gobbi Hildával, Pécsi Ildikóval, Béres Ilonával vette fel a versenyt, tegyük hozzá, sikeresen. Aztán hosszú-hosszú szünet. Ezt is méltósággal tűrte. Sajnos, közösségünknek a 25 év alatt nem sikerült méltó emléket állítania személyének. Nevét nem őrzi egyetlen utca, tér, dűlő. Monográfia sem jelent meg, amelyik vele foglalkozott volna. Hálátlan utókor vagyunk. Valószínűleg, ha valamelyik bárányfelhő mögül néz bennünket, ezt a gyarlóságunkat is felhúzott szemöldökkel és bölcs mosollyal nyugtázza. Azért ha lehet, mégis néha próbáljuk meg cselekedeteinket az ő életművén keresztül lemérni.
http://www.e-nepujsag.ro/op/article/aranyember-85, Népújság, augusztus 24, 2012.

„(…) Vele született tehetség, töretlenül egészséges ösztönök, színészi alkat – és a „mit, miért, mi végett” alapos feltérképezése, vagyis a vérbő tehetség tudatos kamatoztatása: ez határozza meg Csorba András stílusát, arcélét, ha túl az egyes alakítások számbavételén, közös vonások után kutatunk jellemformázó munkájában. 1983-ban lesz három évtizede, hogy tűzkeresztségnek az Ingyenélők Darvas Károlyát megmintázta; és tíz ujjunkon megszámlálhatjuk az egyetemes drámairodalomból eljátszott szerepeit. Othello, Petruchio, Macbeth, Don Carlos, (…) Richard (…), Stanley (…) továbbá Andrej és Bozsov (…), Callimaco (…), Főinkvizítor (…). Ám igazi életeleme – a közeg, ahogy úgy érez s gondolkodik, beszél, vitázik, ahogy hal úszkál a vízben – a klasszikus és a két világháború közötti magyar színműirodalom, illetve a felszabadulás utáni, itt és most íródott dráma. (…) Örök hiba s örök kár (amiről, azt hiszem, a dogmatikus éveinek fellengős lírája tehet), hogy a pódiumot nem kedvelte meg: ma igaz-szép hanglemezek szegélyeznék színészi pályáját…(…)
Ha úgynevezett fegyverzetét vesszük szemügyre, kiderül, hogy nemcsak tetszés szerint modulált hangja, beszédtechnikája, hanem járása-mozgása, egész megjelenése és tartása is művészet; művészet, amelynek aranyfedezete a figurával való testi-lelki-szellemi azonosulása, a színpadi realizmus követelményeihez belülről igazodó, szerves átélés. Jó negyedszázad alatt csak hazai drámákban háromtucatnyi főszerepet alakított hitelesen, becsülettel: Marosvásárhelyen – ahol a főiskola elvégzése óta megszakítás nélkül játszik – senki sem veheti fel a versenyt vele.
Főiskola. Mint óraadó rég betanít, de már negyed esztendeje tanszékvezető tanára színművészeti intézetünknek. Színészpedagógusi odaadása vetekedik a második természetévé vált művészeti alázattal, miután személyes felelősséget érez a romániai magyar színjátszásért. Elsőként persze a színinövendék tehetségét firtatja: hozott-e magával megfelelő vérmérsékletet, színészi alkatot; mert ha nem, akkor közönséges dresszúra és falra hányt borsó a szakképzés. Ezen belül, mégis, az osztályban nem tesz különbséget, nem rangsorol: tudja hogy ahány tehetség, annyiféle, s vallja, hogy mindenkiből ki lehet sajtolni valamit, mint ahogy a legsoványabb szerep is tartogat néha dundi meglepetést. És mivel a színészjelöltek „felfegyverzése” a legfőbb cél, Csorba professzor nem ismer fáradságot, sem elhanyagolható semmiséget. (…) A múlt évad legelején testhezálló feladatot kapott: Horia Lovinescu sorsdrámájában (Élet és halál játéka a hamusivatagban) együtt játszott Szilágyi Enikővel ás Keresztes Sándorral, akiket nemrég tanított a főiskolán. Döbbenetes volt. Olyasmit éreztünk, mintha Szentgyörgyi István lépett volna fel Kovács Györggyel vagy Kovács György – Csorba Andrással.„
Oláh Tibor: Arcok a Nemzeti Színházból: Csorba András – Színjátszó személyek, a Hét évkönyve, 1982.

         CSORBA ANDRÁS SZEREPEI A MAROSVÁSÁRHELYI SZÍNPADON

Damis, Orgon fia – J. B. P. MOLIÈRE: TARTUFFE, rendező: Szabó Ernő,  Tompa Miklós, bemutató: 1949. IV. 14.
Kudora;  Malmossy – MÓRICZ ZSIGMOND: ÚRI MURI, rendező: Tompa Miklós, Szabó Ernő,  bemutató: 1949. V. 8.
Nil – MAXIM GORKIJ: KISPOLGÁROK, rendező: Tompa Miklós, Szabó Ernő, Kovács György, Delly Ferenc, bemutató: 1949. XII. 21.
Szevasztyanov – KONSZTANTYIN SZIMONOV: LEGÉNY A TALPÁN,  rendező: Anatol Constantin, bemutató: 1951. II. 3.
Pintea Jóska, favágó – Jakabos Balázs, gépész – Lónyai Lajos,  forgalmista – KISS LÁSZLÓ –  KOVÁTS DEZSŐ: VIHAR A HAVASON,  rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1952. X. 19.
Táncolo legény – IVAN FRANCO: AZ ELLOPOTT BOLDOGSÁG, rendező: Szabó Ernő, Tompa Miklós, bemutató: 1953. III. 14.
Sztyepan Rjabinyin – BORISZ GORBATOV: APÁK IFJÚSÁGA, rendező: Lohinszky Loránd, Szabó Ottó, Tamás Ferenc, bemutató: 1953. IV. 25.
Darvas Károly – CSIKY GERGELY: INGYENÉLŐK, rendező: Delly Ferenc, bemutató: 1953. V. 30.
Dr.  Vasile Murgu, a Găvan-i egészségház orvosa – LUCIA DEMETRIUS: MAI EMBEREK, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1953. XI. 5.
Zászlós – BORISZ LAVRENYOV: LESZÁMOLÁS, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1953. XII.23.
Beteg – Jakab Ernő: Két szálka – JÓ MULATÁST, összeállította és rendezte: Szabó Ernő, bemutató: 1953. XII. 31.
Szakaszvezető – Kolozsvári Andor:  Hej…katonaélet – JÓ MULATÁST, összeállította és rendezte: Szabó Ernő, bemutató: 1953. XII. 31.
Djuzsikov, a tajmiri építkezések gazdasági vezetője – Miszjan, rádiós – K. ISZAJEV és A. GALICS: NEM MAGÁNÜGY Rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1954. IV. 3.
Vukovits Sebő – ILLYÉS GYULA: FÁKLYALÁNG, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1954. X. 13.
Férfi – Somlyai László: A főnyeremény – VANNAK MÉG HIBÁK, a műsort összeállította, részben írta és rendezte: Szabó Ernő, bemutató: 1954. XII. 31.
Széda – BRANISZLAV NUSICS: A KEGYELMES ASSZONY, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1955. I. 14.
Melinte – HORVÁTH ÁGOSTON: VARGA KATALIN, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1955. III. 25.
Raban, valóban drámaíró – HEIMAR KIPPHARDT: SHAKESPEARE KERESTETIK rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1955. V. 18.
Nicolae – TIBERIU VORNIC –  IOANA POSTELNICU: FELSZÁLL A KÖD,  rendező: Kőmíves Nagy Lajos, bemutató: 1955. X. 21.
Callimacco – NICCOLÒ MACHIAVELLI: MANDRAGORA, rendező: Kovács György, bemutató: 1955. XII. 2.
Ignatov – ALEXEJ ARBUZOV: MÁSODIK SZERELEM (TÁNJA), rendező: Török Szabó József m.v., bemutató: 1955. XII. 23.
ifj. Nagy István – Járásorvos – BRÓDY SÁNDOR: A TANÍTÓNŐ, rendező: Kőmíves Nagy Lajos, Tompa Miklós, bemutató: 1956. II. 24.
Agárdi Péter, magyar vitéz – HELTAI JENŐ: A NÉMA LEVENTE, rendező: Kovács György, bemutató: 1956. IV. 6.
Budai Nagy Antal – KÓS KÁROLY: BUDAI NAGY ANTAL, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1957. I. 12.
Csongor, ifjú hős – VÖRÖSMARTY MIHÁLY: CSONGOR ÉS TÜNDE, rendező: Gergely, Géza és Hunyadi András,  bemutató: 1957. III. 19.
Kenderes Gábor, orvostanhallgató – SZABÓ LAJOS: MENEKÜLÉS, rendező: Kőmíves Nagy Lajos, bemutató: 1957. V. 19.
Don Carlos – AGUSTIN MORETO Y CABAÑA: DONNA DIANA, rendező: Kovács György, bemutató: 1957. VII. 13.
Dan – AUREL BARANGA: AMIRŐL NEM BESZÉLÜNK, rendező: Rappaport Ottó, bemutató: 1957. X. 3.
Szabó Imre, színész – EUGEN MIREA – KOVÁCS GYÖRGY: AZ UTOLSÓ VONAT, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1957. XII. 19.
File, a serif segédje – N. RICHARD NASH: AZ ESŐHOZÓ EMBER, rendező: Tompa Miklós, Rappaport Ottó, bemutató: 1958. VI. 19.
Dan Pleşa, pilóta – HORIA LOVINESCU: A LEROMBOLT FELLEGVÁR, rendező: Mony Ghelerter m.v., bemutató: 1958. IX. 18.
Petruchio, veronai úr – WILLIAM SHAKESPEARE: A MAKRANCOS HÖLGY, rendező: Kőmíves Nagy Lajos, bemutató: 1959. II. 6.
Sahov, repülős – ALEKSZANDR GLADKOV: SZILVESZTER, rendező: Gergely Géza, bemutató: 1959. IV. 2.
Matei – AUREL BARANGA: DIADALÍV, rendező: Vlad Mugur m.v., bemutató: 1959. VIII. 14.
Alekszej, a balti flotta I. osztályú tengerésze – VSZEVOLOD VISNYEVSZKIJ: OPTIMISTA TRAGÉDIA, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1959.XII.13.
Varlaam, főmérnök – CONSTANTIN TEODORU: OROSZLÁNRÉSZ, rendező: Mircea Avram m.v., bemutató: 1960.I.15.
Carbon de Castel-Jaloux, kapitány – EDMOND ROSTAND: CYRANO DE BERGERAC, rendező: Kőmíves Nagy Lajos, Tompa Miklós, bemutató: 1960. VII. 28.
Ernst – FRIEDRICH WOLF: MAMLOCK PROFESSZOR, rendező: Kovács György, bemutató: 1960. XII. 6.
Brecker, német tiszt – PETER KARVAS: ÉJFÉLI MISE, rendező: Harag György, bemutató: 1961. XI. 30.
Demeter Jóska – SÜTŐ ANDRÁS: TÉKOZLÓ SZERELEM, rendező: Kovács György, bemutató: 1962. V. 31.
Dudgeon Richárd – G.B.SHAW: AZ ÖRDÖG CIMBORÁJA, rendező, díszlet-jelmez: Mihai Paxino, bemutató: 1963. VII. 6.
Olson – EUGENE O`NEILL:  HOSSZÚ AZ ÚT HAZÁIG,  rendező: Gergely Géza, bemutató: 1964. IV. 26.
Dobrian – PAUL EVERAC: A LÁTHATATLAN STAFÉTA, rendező: Farkas István és Lavotta Károly, bemutató: 1964. VII. 11.
Stanley – TENNESSEE WILLIAMS: A VÁGY VILLAMOSA, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1965. VI. 13.
Nicolae Roşca – DOREL DORIAN: GYANÚ, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1965. XII. 11.
Emil – PAUL EVERAC: VÉLETLEN TALÁLKOZÁSOK, rendező: Gergely Géza, bemutató: 1966.X.15.
Nyikita – LEV TOLSZTOJ: SÖTÉTSÉG HATALMA, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1966. XII. 26.
3-as Esküdt – REGINALD ROSE: 12 DÜHÖS EMBER, rendező: George Teodorescu, bemutató: 1967. III. 4.
Szolimán – HORIA LOVINESCU: PETRU RAREŞ, rendező: George Teodorescu, bemutató: 1967. XI. 18.
Oszip – A.P. CSEHOV: PLATONOV SZERELMEI, rendező: Harag György, bemutató: 1968. I. 11.
Péter – MÉHES GYÖRGY: MI, FÉRFIAK, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1968. IV. 21.
Oresztész – GYURKÓ LÁSZLÓ: SZERELMEM, ELEKTRA, rendező: Kovács György, országos bemutató: 1968. XII. 12.
Macbeth – WILLIAM SHAKESPEARE: MACBETH, rendező: Harag György, bemutató: 1969. V. 10.
ALEXANDRU KIRIŢESCU: DARÁZSFÉSZEK, rendező: Hunyadi András, segédrendező: Csorba András, bemutató: 1970. VI. 12.
Marcel Bondoc – PAUL EVERAC: AZ ALBÉRLŐ, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1970. XII. 22.
Bojan – NAGY ISTVÁN: ÖZÖNVÍZ ELŐTT, rendező: Harag György, bemutató: 1971. III. 20.
Misztótfalusi Kis Miklós – SZABÓ LAJOS: MENTSÉG, rendező: Harag György, bemutató: 1971. XII. 10.
Amphitryon, thébai hadvezér – HEINRICH von KLEIST: AMPHITRYON, rendező: Szőke István m.v., bemutató: 1972. V. 9.
Balázs, nyíri földbirtokos – MÓRICZ ZSIGMOND: NEM ÉLHETEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1972. X. 20.
Hank – TENNESSEE WILLIAMS: AZ IGUÁNA ÉJSZAKÁJA, rendező: Virág Mihály m.v., bemutató: 1972. XII. 10.
Felix, őrnagy – PETRU VINTILĂ: KI MERI MEGÖLNI A SZERELMET?, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1973. X. 14.
Bazsov, Szergej Vasziljevics, ügyvéd – MAKSZIM GORKIJ: NYARALÓK, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1974. II. 27.
Gherasim – CORNELIU LEU: A BOLDOG ASSZONY, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1974. VIII. 10.
Az Úr – MADÁCH IMRE: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA, rendező: Harag György, bemutató: 1975. I. 17.
Gazda – MÓRICZ ZSIGMOND: KISMADÁR, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1975. IV. 11.
Andrej – A. P. CSEHOV: A HÁROM NŐVÉR rendező: Anatol Constantin, bemutató: 1975. X. 10.
Jegor – Makszim Gorkij: JEGOR BULICSOV ÉS A TÖBBIEK  B. KŐSZEGI MARGIT érdemes művész ÉLŐADÓESTJE, (részletek): bemutató: 1975. XII. 11.
Othello – WILLIAM SHAKESPEARE: OTHELLO, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1976. V. 7.
Dr. Tamás István, körorvos – SZABÓ LAJOS: HŰSÉG, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1977. I. 28.
Igazgató – MÓRICZ ZSIGMOND: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1977. III. 18.
Előadó – ADY ENDRE VERSEIBŐL, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1977. XI. 28.
Főinkvizitor – FRIEDRICH SCHILLER: DON CARLOS, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1977. XII. 30.
Vulpaşin – G.M. ZAMFIRESCU: NASTASIA KISASSZONY, rendező: Dan Alecsandrescu, bemutató: 1978. VI. 17.
Alvinczy Eduárd – Krúdy Gyula: A VÖRÖS POSTAKOCSI, rendező: Kincses Elemér bemutató: 1979.IV.6.
Stamatescu tábornok – Tudor Muşatescu: A SZÉLKAKAS (… Escu), rendező: Hunyadi András, bemutató: 1979. VI. 30.
Károly – Kocsis István: NEM ZÁRJUK KULCSRA AZ AJTÓT, rendező: HUNYADI ANDRÁS , bemutató: 1980. II. 8.
Apa – Horia Lovinescu: ÉLET ÉS HALÁL JÁTÉKA A HAMUSIVATAGBAN, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1980. IX. 19.
Trahanache – I.L. Caragiale: ELVESZETT LEVÉL, rendező: Dan Alecsandrescu, bemutató: 1981. XII. 18.
Péter, késdobáló a Nova cirkuszban – Kincses Elemér: POROND, rendező: Kincses Elemér, ősbemutató: 1982. III. 19.
Rendőr – Bródy Sándor: A DADA, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1984. IV. 13.
Nemes Böffen Tóbiás, Olivia nagybátyja – William Shakespeare: VÍZKERESZT, vagy AMIT AKARTOK, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1985. VII. 26.
Tibád úr – Tamási Áron: CSALÓKA SZIVÁRVÁNY, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1986. II. 2.

Kurátor: Gáspárik Attila
Összeállította: Ferencz Éva  
Számítógépes feldolgozás: Szikszai Katalin
Az oldalon található szöveg és fényképek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kutatóközpontjának tulajdona és ezáltal szerzői jog védi.  A színház leveltára szívesen fogad bármi információt a Székely Színház társulatának néhai művészeiről (fényképek, műsorfüzetek, plakátok stb.).  
Elérhetőség: leveltar@nemzetiszinhaz.ro