1939. november 12., Szászrégen – 2019. április 23., Budapest
A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben 1962-ben szerzett oklevelet. Pályakezdése a Temesvári Állami Magyar Színházhoz kötődik, majd a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színháznál töltött négy évadot.
1972-től 1980-ig a Marosvásárhelyi Állami/Nemzeti Színház színművésze volt.
1980-ban Magyarországra költözött, ahol a budapesti Várszínházban, a Nemzeti Színházban és a Veszprémi Petőfi Színházban lépett fel, számos filmben, tévéjátékban játszott, versfelvételeket készített.
Markáns, szép beszédkultúrájú művészként tartották nyilván. Délceg testalkatának, tehetségének, sokrétű szakmai felkészültségének köszönhetően a drámairodalom jelentős férfiszerepeit osztották rá.
FERENCZY CSONGOR SZEREPEI A MAROSVÁSÁRHELYI SZÍNPADON
Matróz– V. Visnyevszkij: Optimista tragédia, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1959. XII.13.
Jodelet, színész – EDMOND ROSTAND: CYRANO DE BERGERAC, rendező: Tompa Miklós, Kőmíves Nagy Lajos, bemutató: 1960. VII. 28.
Petre – VIRGIL STOENESCU: SZERELMES LEVELEK, rendező: Gergely Géza,
bemutató: 1960. XI. 18.
Bubi – PETRU VINTILĂ: AZ ÁLMOK HÁZA, rendező: Harag György, bemutató: 1972.XII.30.
János, erdőmérnök – RAFFAI SAROLTA: DIPLOMÁSOK, rendező: Anatol Constantin, bemutató: 1973.V.23.
Bartholomé Atya, vándorprédikátor – MIHAIL BULGAKOV: KÉPMUTATÓK CSELSZÖVÉSE, rendező: Dan Micu, bemutató: 1973.VI.16.
Zeno, joghallgató – PETRU VINTILĂ: KI MERI MEGÖLNI A SZERELMET?, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1973.X.14.
Biky, költő – BARTA LAJOS: SZERELEM, rendező: Harag György, bemutató: 1973.XII.13.
Vlasz – MAKSZIM GORKIJ: NYARALÓK, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1974.II.27.
Udvarló – MIRCEA ŞTEFĂNESCU: A KIS POKOL, rendező: Anatol Constantin, bemutató: 1974.IV.18.
Dan – CORNELIU LEU: A BOLDOG ASSZONY, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1974.VIII.10.
Bebe – AUREL BARANGA: SZICILIAI VÉDELEM, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1974.XI.29.
Ádám – Mihály főangyal – Catullus – Udvaronc –A márki – Platon – MADÁCH IMRE: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA, rendező: Harag György, bemutató: 1975. I. 17.
Bebe – AUREL BARANGA: SZICILIAI VÉDELEM II. – zenés változat, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1975. II. 4.
Tuzenbach -A. P. CSEHOV: A HÁROM NŐVÉR, rendező: Anatol Constantin, bemutató: 1975. X. 10.
Fadinard – E.LABICHE és MARC-MICHEL: OLASZ SZALMAKALAP, rendező: Anatol Constantin, bemutató: 1976. I. 30.
Cassio – WILLIAM SHAKESPEARE: OTHELLO, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1976. V. 7.
Színész – BERTOLT BRECHT: ÁLLÍTSÁTOK MEG ARTURO UIT!, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1976. XI. 19.
Béla, mérnök – SZABÓ LAJOS: HŰSÉG, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1977. I. 28.
Adolphus Curtins – G. B. SHAW: BARBARA ŐRNAGY, rendező: Anatol Constantin, bemutató: 1977. VII. 3.
Posa márki, máltai lovag – FRIEDRICH SCHILLER: DON CARLOS, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1977. XII. 30.
Popriscsin – N.V.GOGOL: AZ ŐRÜLT NAPLÓJA, művészeti tanácsadó: Hunyadi András, bemutató: 1978. II. 4.
Velimir – BRANISZLAV NUSICS: DR. PEPIKE, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1978. III. 31.
Eugen – THEODOR MĂNESCU: A SZEMTANÚ, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1978.V.13.
Richard – EDWARD ALBEE: MINDENT A KERTBE, rendező: Anatol Constantin, bemutató: 1978.XII.29.
Ferenczy Csongor a főiskolás évekről, a pályakezdésről…
„(…) Marosvásárhelyen a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végeztem főiskolai tanulmányaimat. Tanáraim közül első sorban Kőmíves Nagy Lajosra emlékszem nagy szeretettel. A drága Luigi bácsi már jóval nyolcvanon felül járt, de ötösével vette a lépcsőket; a drámai gyakorlatot tanította. Nagy-nagy lelkesedéssel és szeretettel a legfontosabbra, a színpadi művészet etikájára oktatott. Megértettük: a színház nem szórakozóhely, nem egy kellemesen eltölthető élet színtere, a színészélet nem eleganciából, vendéglőből és a magánéletben is használt állandó mosolyból áll. Megtanított arra, hogy a színész alapanyaga a saját teste. Ezt a főiskola után, ahol azért sok mindent nem tanultunk meg, a technikát tovább kellett művelni, erősíteni. Végeredményben önmagam rendezőjévé kell válnom, ha másképp nem megy.
(…) Vizsgám Szellemfi volt, nem Liliomfi, talán azért mert az én arcomat fogta a festék, és eszembe se jutott, hogy valaha hősi szerepeket játszhatok. Statisztáláskor az Optimista tragédia – amelyet Tompa Miklós rendezett kiválóan – egyik matrózát játsztam. Anarchista matróznak jelentkeztem, mert itt alakítani is lehetett. Ambiciómat osztálytársaim is megérezték, ők is anarchistának ajánlkoztak. Így aztán úgy hívtak minket a városban, hogy az „angyalarcú anarchisták”. A Cyranoban már egy nyúlfarknyi szerepet kaptam, én voltam a darab elején bizonyos Jodelet, és az előadásban a továbbiakban gascogne-i legény. Néha délelött tizenegytől hajnali ötig bent voltunk a színházban, ott is ettünk, de a legnagyobb élményt jelentette Kovács György próbáit, alakításait látni és folyamatosan figyelemmel kísérni. Annyit tanultam tőle, hogy felért egy másik főiskolával. (…) Két alkalommal játszottam Popriscsint, Sepsiszentgyörgyön 1971-ben és 1978-ban Marosvásárhelyen, ahol nagyon sokat jelentett a találkozás Harag Györggyel. Megértettem, hogy új színházi nyelvről van szó. Arra kért, ne akarjak túlságosan szépen, túlságosan csiszoltan beszélni, és az előadás soha ne legyen hercig, szobatiszta. Engem nagyon érdekel a szépség kifejezése. Ezek szerint, gondoltam, most felborul egy csomó igaznak hitt törvény. Egyszer Harag elmondta, hogy a rokonságában volt egy kis unokaöccs srác, aki már nagyon várta a találkozást vele. Évekig nem látta őt, s mikor feléje szaladt, nagy boldogságában valahogy betörte az orrát, ömlött a vér, s ő vinnyogott örömében és fájdalmában. Harag megértette velem, hogy az érzéseket a végletekig el lehet vinni.” Ebben a felfogásban játszta el a szerelem ifjú Bikyjét, így közeledik Ádám szerepéhez; önmagával elégedetlen, de Harag György elképzelését ezúttal is remeknek tartja. “A Szerelem-beli koncepciója olyan volt, hogy ez tulajdonképpen Komoróczy álma. A díszlet pedig templomszerűen hatott. Madách műve úgy kezdődőtt viszont, mint egy tömeggyűlés. (…)”
Nagy Judit: Találkozás Ferenczy Csongorral., Film Színház Muzsika, 1980.XII.13. XXIV évf.
…Popriscsin – megformálásáról
„(…) Minden művészet és művész arra törekszik, hogy megvalósítsa önmagát. A szobrász a megalkotott szoborba önti gondolatait, az író, a költő regényben, versben fogalmazza meg a világról alkotott felfogását. A színház, a színművészet viszont kollektív művészet -, véleményem szerint épp olyan értékű műalkotás, mint a szobor, vagy egy gyönyörű épület.(…) A színészben is ott feszül a vágy, hogy a gondolat közvetítésén túl megvalósítsa önmagát. Így születnek meg az egyéni előadóestek, legyen az verses műsor, vagy egyszemélyes monodráma. Persze itt következik a válogatás nehézsége, mert a színész a saját világnézetét, gondolatait a maga sajátos eszközeivel, de másnak a szavaival fejezi ki. Én Gogolt választottam 6 év után ismét. Sepsiszentgyörgyön Völgyesi András rendezésében alakítottam Az őrült naplója novella hősét – mivel nem jutottam hozzá a dramatizált változathoz. Vásárhelyen Hunyadi András irányításával állítottam a kisterem pódiumára. (…) Alapkoncepcióm nem változott. Örökérvényű probléma a kisember konfliktusa a társadalommal. Nem a klinikailag bolond embert kell bemutatnunk a színpadon, hanem egy érzékeny idegrendszerű embert, aki nem találja meg helyét az életben és elmerül a saját elképzelt világának konfliktusában, de ez már az őrület. (…) Úgy érzem ebben az előadásban benne van minden, amit a színházról, a „mesterségről” tudok. Olyan kifejezőeszközöket kerestem és találtam, amelyek a lényegét, a szintézisét adják az eddig eljátszott szerepeimnek. A vígjátéki groteszk elemektől a legközvetlenebb társalgási stílusig és a legkegyetlenebb tragikumig mindent beleötvöztem az előadásba. Hogy mennyire sikerült, én nem tudom, de nagyon furcsa lenne, ha elégedett lennék magammal. Mindenesetre egy ilyen felelősségteljes művészi feladat arra késztet, hogy szembenézzek önmagammal. Arra ösztönöz, hogy keményebben dolgozzam tovább és sokkal elmélyültebb játékkal szolgáljam a színházat. Valószínű, a mostani alakításom kihat láthatatlanul is a pályámra, úgy érzem gazdagított. Óriási erőpróba volt fizikailag, pszichikailag egyaránt: két órán keresztül egy pillanatra sem elveszteni a közönséggel a kapcsolatot. (…)”
Koch Mária: Bemutató utáni beszélgetés Ferenczy Csongorral. Vörös Zászló. 1978.II.11., 35(8132)
…és a színbírálatról:
„Színész vagyok. S ezzel, – hogy elejét vegyem az igényesség-atléták rosszalló fejcsóválásának -, sem többet, sem kevesebbet nem akarok mondani, mintha azt állítanám, hogy: divattervező, reklámszakember. Mesterségem nem több és nem kevesebb, mint bármely más emberi tevékenység. Lehet jól, vagy rosszul végezni. Abban, hogy művészetté váljék, sok egyéb mellett nem utolsósorban éles szemű, bátor, hozzáértő bírálatra van szükség. Olyanra, amely nem krónikája, hanem szakavatott továbbképző pedagógiája a színházi életnek. (…)”
Színészek, rendezők – a színbírálatról. Igaz Szó: 4/1968. XVI. évf.
Kurátor: Gáspárik Attila
Összeállította: Ferencz Éva
Számítógépes feldolgozás: Szikszai Katalin
Az oldalon található szöveg és fényképek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kutatóközpontjának tulajdona és ezáltal szerzői jog védi. A színház leveltára szívesen fogad bármi információt a Székely Színház társulatának néhai művészeiről (fényképek, műsorfüzetek, plakátok stb.).
Elérhetőség: leveltar@nemzetiszinhaz.ro
