135 évvel ezelőtt, 1884. március 20-n született Debrecenben, Havy Lajos és Szathmáry Rózsa színészházaspár gyermekeként.

A középiskola elvégzése után, 1901-ben lép a színészi pályára. Előbb édesapja színésztruppjában Vácon, majd Budapesten, Kecskeméten, Zilahon, Debrecenben, Aradon, Szatmáron, Temesváron, Kassán játszik, mint komika.

1946-tól a Marosvásárhelyi Székely Színház tagja. Vendégként fellép a Marosvásárhelyi Bábszínházban is.

1957-ben távozik a Székely Színháztól. Visszavonultan él haláláig.

                            Fontosabb szerepei a marosvásárhelyi színpadon

Bábi, mézeskalácsos kofa – SZIRMAI ALBERT: MÉZESKALÁCS, bemutató: 1946.IV.13.

Kokozov grófnő – LEHÁR FERENC: LUXEMBURG GRÓFJA, rendező: Kováts Irén, bemutató: 1946.IV.20.

Lucy – JAQUES DEVAL: FRANCIA SZOBALÁNY, bemutató: 1946.V.16.

Gonosz mostoha – KACSÓH PONGRÁCZ: JÁNOS VITÉZ, rendező: Dr. Gróf László, bemutató: 1946.XI.3.

Kapusnő – PAUL LAURENT: SZERELMES DIÁKOK, rendező: Andrási Márton, bemutató: 1946. XI. 14.

Sostrata – NICCOLÒ MACHIAVELLI: MANDRAGORA, rendező: Tompa Miklós, Szabó Ernő, bemutató: 1946. XI. 24.

Mirabella – JOHANN STRAUSS: A CIGÁNYBÁRÓ, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1946.XII.10.

Chagrenné – EISEMANN MIHÁLY: FEKETE PÉTER, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947.I.11.

Gonoszné – TÓTH EDE: A FALU ROSSZA, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. II. 19.

Nardella, a királyné dajkája – HELTAI JENŐ: A NÉMA LEVENTE, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. II. 27.

Kati néni – SZIRMAI ALBERT: MÁGNÁS MISKA, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. III. 7.

Malvin, öltöztetőnő – BÉKEFFY ISTVÁN: JANIKA, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. III. 14.

Házmesterné – * * *    MARCI, MINT ROBINSON,  rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. IV. 13.

Szomszédasszony – FÉNYES SZABOLCS: VÉN DIÓFA, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. IV.15.

Zulejka – HUSZKA JENŐ: GÜL – BABA, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. IV. 24.

Brametzbergné, házmesterné – FRANZ SCHUBERT melódiáiból összeállította HENRICH BERTÉ: HÁROM A KISLÁNY, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. V. 11.

Bábi, öreg cseléd – HARSÁNYI ZSOLT: A BOLOND ÁSVAYNÉ, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. VI. 13.

Róza, gazdaasszony – ALEXANDRE BISSON: A NÉVTELEN ASSZONY, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. VI. 18.

Withersné – SOMMERSET MAUGHAM: FENSÉG, FIZETEK!, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. VII. 3.

Lauretzné – JOHN KNITTEL: VIA MALA, rendező: Delly Ferenc, bemutató: 1947. XI. 24.

Özv. Szunyoghné – GÁRDONYI GÉZA: A BOR, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. XII. 19.

Özv. Mesterné – GYÖNGY PÁ: HÁROM EMBER A HÓBAN,  rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. XII. 30.

Kvásnya, lepényárus kofa – MAXIM GORKIJ: ÉJJELI MENEDÉKHELY,  rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1948. I. 13.

Veróni, vénasszony – MÓRICZ ZSIGMOND: SÁRI BÍRÓ, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1948.III.17.

Rucskáné – TOMCSA SÁNDOR: NAGY DOLOG KICSIBEN, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1948. IV. 22.

Erzsók asszony – SZIGLIGETI EDE: A CSIKÓS, rendező: Szabó Ernő,  bemutató: 1948. XII. 18.

Sári nén’ – Metz István: JÁNOSKA (3 JÁTÉK),  rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1949. I. 27.

Roza Eremyevna – VALENTYIN KATAJEV: BOLONDOS VASÁRNAP,  rendező: Tompa Miklós, Szabó Ernő, bemutató: 1949.II.17.

Vénasszony – MÓRICZ ZSIGMOND: ÚRI MURI, rendező: Tompa Miklós,  Szabó Ernő, bemutató: 1949. V. 8.

Julia – MIHAIL DAVIDOGLU: BÁNYÁSZOK, rendező: Szabó Ernő, Tompa Miklós, bemutató: 1949.XI. 29.

Sztyepanida, szakácsnő – MAXIM GORKIJ: KISPOLGÁROK, rendező: Tompa Miklós, Szabó Ernő, Kovács György, Delly Ferenc , bemutató: 1949. XII. 21.

Hrjumin grófnő, a nagymama – ALEKSZANDR GRIBOJEDOV: AZ ÉSZ BAJJAL JÁR, rendező: Szabó Ernő, Bemutató: 1950. II. 16.

Korobkinné – N.V. GOGOLY: A REVIZOR, rendező: Szabó Ernő, Tompa Miklós,

bemutató: 1952. III. 14.

Asszony – KISS LÁSZLÓ –  KOVÁTS DEZSŐ: VIHAR A HAVASON, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1952. X. 19.

Asszony – IVAN FRANCO: AZ ELLOPOTT BOLDOGSÁG, rendező: Szabó Ernő, Tompa Miklós, bemutató: 1953. III. 14.

Öregasszony – BRÓDY SÁNDOR: A TANÍTÓNŐ, rendező: Kőmíves Nagy Lajos, Tompa Miklós, bemutató: 1956. II. 24.

Nardella, a királynő dajkája – HELTAI JENŐ: A NÉMA LEVENTE,  rendező: Kovács György, bemutató: 1956. IV. 6.

Öreganyó – SZIRMAI ALBERT: MÉZESKALÁCS, rendező: Andrási Márton, bemutató: 1956. VIII. 3.                                         

 Kacsóh Pongrácz: JÁNOS VITÉZ

„…Csak a legnagyobb elragadtatással szólhatunk magáról az előadásról. (…) Kezdjük talán a színészekkel. Beszéljünk először Havasi Rózsiról, aki a gonosz mostoha szerepében a lehető legkifogástalanabbat nyújtotta.  Amit jellemszínész kihozhat, Havasi Rózsi kihozta hálás szerepéből.  (…)”

Polgár István: János Vitéz. A Székely Színház megnyitó előadása. Szabad Szó,  III. évfolyam, 252. szám 1946. XI. 6.

    SZABÓ DUCI: A JÓSÁGOS BOSZORKA

Amikor 1946-ban idejöttem a Székely Színházhoz, azonnal megismerte Havasi Rózsit, mindannyiunk Rózsi nénijét. A Mézeskalácsot és a Mosoly országát játsztuk, ebben a két darabban léptem én be, és Rózsi néni volt az, aki engem fogadott, üdvözölt, s attól kezdve anyáskodott velem. Nagyon melegszívű, jólelkű, kedves asszony volt, s ugyanakkor nagyon bájos. Olyan volt, mint egy baba. Gyönyörű szeme volt és csodálatosan szép arcbőre. Mindig kérdeztem, hogy nem árt neki a sok festék, mivel mossa le, mitől olyan tiszta, szép a bőre. Sokáig nem volt hajlandó megmondani. Minket meg, fiatalka színésznőket ölt a kíváncsiság. Rózsi néninek volt egy „heppje”. Akkoriban volt egy keretes tükre, amit az öltözőben használt. Mikor kiment az öltözőből, a tükröt lefordította, letakarta egy terítővel és kész, az tabu volt. Ahhoz nem nyúlhatott senki. De engem furdalt a kíváncsiság, hogy mi az a különleges illatú krém, amivel letörli a festéket. Aztán egyszer elárulta: „Tudod mi az, fiam? – mondta – „magam olvasztotta disznózsír, amibe teszek egy pár csepp kölnivizet. Attól ilyen az arcom.” Na, ettől kezdve mi is ezt használtuk. Megcsináltuk Izsó Pannival és Hamvay Lucyval s nagyon jó volt.

Ám a Rózsi nénihez kapcsolódó legkedvesebb emlékem akkorról való, amikor a János Vitézt játsztuk. Én ebben a darabban mutatkoztam be a vásárhelyi színpadon, mint Iluska, s Rózsi néni volt a Gonosz mostoha, vagyis a Boszorka. Na, ez édes dolog volt, mert időközben úgy megszeretett engem, mint a tulajdon gyermekét. Ennivalót hordott nekem, kényeztetett meg minden. Elkezdődtek a próbák. A darabban a Boszorka meg kell hogy verje Iluskát a bottal. Rózsi néni csak úgy mímelte az ütéseket. Egyszer csak azt mondja neki Gróf Laci bácsi, a rendező: „Rózsika, lelkem, hát Iluskát meg kell verni.” „Én már bizony úgy szeretem ezt a leánykát, hogy meg nem verem” mondta Rózsi néni. Ha nagyon muszáj megverni, akkor csináljanak egy olyan botot, ami, ha véletlenül nagyobbat üt, nem fáj. Na, csináltak neki egy olyan botot. De féltek, hogy eltörik s a bemutatón, egy igazit adtak a helyébe. Amikor azzal rám húzott, én önkéntelenül feljajdultam. Akkor jött rá, hogy mi történt. Hetekig sírt, kesergett, hogy őt becsapták, megalázták, hogy fájdalmat okozott nekem. Én magam is alig tudtam megvigasztalni. Pedig aztán hozzá kellett szoknunk, mert jöttek az előadások sorba, volt úgy, hogy egy vasárnap háromszor is felléptünk: 3-tól, 6-tól és 9-től. De mindig vigyázott, hogy ne okozzon nekem fájdalmat.

Mert Rózsi néni még Boszorkának is jóságos volt.

Megjelent: Molnár Fedrenc: Delila c. előadás műsorfüzetében. 1994.