1961-től a Marosvásárhelyi Állami Színház tagja. A vers iránti szeretete, gyönyörű dikciója hozzásegítette ahhoz, hogy az erdélyi magyar színjátszás egyik legismertebb és legelismertebb előadóművészévé váljon.
Egyéni előadóestjeivel fellépett az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztráliában, Európa számos országában.
1990-től -1997-ig csak a Szentgyörgyi István Intézet tanári katedráját tartotta meg.
Tanári hivatása mellett előadóestjeivel önálló fellépésekre vállalkozott.
FONTOSABB SZEREPEI A MAROSVÁSÁRHELYI SZÍNPADON
Eszter – JAN OTCENASEK: ROMEÓ, JÚLIA ÉS A SÖTÉTSÉG, rendező: Harag György, bemutató:1962.VII. 8.
Zinka – A. ARBUZOV: IRKUCKI TÖRTÉNET, rendező: Harag György, bemutató: 1962. XII. 7.
Decebal – T. MUŞATESCU: TITANIC – KERINGŐ, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1963. II. 22.
Eszter – G.B.SHAW: AZ ÖRDÖG CIMBORÁJA , bemutató: 1963. VII. 6.
Monica – J.B.PRIESTLEY: BOTRÁNYOS KAPCSOLAT, rendező: Mihai Raicu, bemutató: 1963. XII. 20.
Suzon – Catherine – ROBERT THOMAS: NYOLC NŐ, rendező: Sorin Grigorescu, bemutató: 1965. II. 27.
Beatie Bryant – ARNOLD WESKER: GYÖKEREK, rendező: Gergely Géza, bemutató: 1965. X. 16.
Anyutka – LEV TOLSZTOJ: SÖTÉTSÉG HATALMA, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1966. XII. 26.
Ági – MÉHES GYÖRGY: MI, FÉRFIAK, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1968. IV. 21.
Diane de Limeuil – HONORÉ DE BALZAC: FEGYVERBARÁTOK, rendező: Mihai Dimiu, bemutató: 1968. XI. 8.
Sári – NAGY ISTVÁN: ÖZÖNVÍZ ELŐTT, rendező: Harag György, bemutató 1971.III.20.
Egérke – ÖRKÉNY ISTVÁN: MACSKAJÁTÉK, rendező: Kovács György, bemutató: 1972.III.17.
Nóra – PETRU VINTILĂ: AZ ÁLMOK HÁZA, rendező: Harag György, bemutató: 1972.XII.30.
Armande Béjart Moliere, színésznő – MIHAIL BULGAKOV: KÉPMUTATÓK CSELSZÖVÉSE, rendező: Dan Micu, bemutató: 1973.VI.16.
Böske – BARTA LAJOS: SZERELEM, rendező: Harag György, bemutató: 1973.XII.13.
Valois Erzsébet, a felesége – FRIEDRICH SCHILLER: DON CARLOS, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1977. XII. 30.
Niculina – Zamfirescu: NASTASIA KISASSZONY, rendező: Dan Alecsandrescu, bemutató: 1978.VI.17.
Jenny – Edward Albee: MINDENT A KERTBE, rendező: Anatol Constantin, bemutató: 1978.XII.29.
Clementina – Teodor Mazilu: BALGÁK A HOLDFÉNYBEN, rendező: Kincses Elemér , bemutató: 1979.IX.21.
Arany Hédi, táncosnő – Szép Ernő: LILA ÁKÁC, rendező: Kovács Levente , bemutató: 1981.X.11.
Viola – Méhes György: DUPLA KANYAR, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1982.III.5.
Smuccné – Méhes György: EGY ROPPANT KÉNYES ÜGY , rendező: Hunyadi András, ősbemutató: 1983.XII.16.
Ziţa – I.L. Caragiale: ZŰRZAVAROS ÉJSZAKA, rendező: Tompa Gábor, bemutató: 1984.IV.20.
Lizanka, utcai énekes – Mihail Afanaszievics Bulgakov: A DIVATSZALON TITKA, rendező: Kovács Levente, bemutató: 1987.VI.29.
Natasa – Alekszandr Gelman: NÉGYSZEMKÖZT, rendező: Kovács Ferenc, bemutató: 1990.I.9.
Jókhebéd – Madách Imre: MÓZES, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1990.IV.13.
EGYÉNI ELŐADÓESTEK A MAROSVÁSÁRHELYI SZÍNPADON
LEGKEDVESEBB VERSEIM – SZAVALÓEST (Nemes Leventével), rendező: Nemes Levente, bemutató: 1966. IV. 6.
ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY: A KIS HERCEG, rendező: Radu Penciulescu, bemutató: 1969. VI. 5.
FAGYÖNGY – összeállítás erdélyi költők verseiből, valamint csángó népdalok és népballadák Kallós Zoltán gyűjtéséből , bemutató: 1971.XI.26.
SZILÁGYI DOMOKOS: LÍRAI ORATÓRIUM, rendező: Harag György, bemutató: 1974. XII. 13.
ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY: A KIS HERCEG, művészeti tanácsadó: Kincses Elemér – 1980. XII. 11. (felújított előadás)
Oriana Fallaci: A NŐ, AKI VIRÁGOT AKART SZAKÍTANI, rendező: Kovács Levente, bemutató: 1982.III.27.
HANTAFŰ, avagy nem tudom milyen játék szereplője vagyok – rendező: Kovács Levente, bemutató: 1985.I.19.
Márai Sándor: SAN GENNARO VÉRE , bemutató: 1997.I.4.
AZ ÉLET KENYERE, vígságos szomorújáték Árpád-házi Szent Erzsébet életéről, rendező: Barabás Olga, bemutató: 2000.III.27.
Illyés Kinga akárcsak színes labdáival, varázsos könnyedséggel játszik – de mennyi munka és gondolkozás feszül a játékosság mögött – olyan igazságokkal, mint a barátság, szépség, igazság, egyetértés, béke: drága szép közhelyek, amelyek hiteléért újból és újból síkra kell szállni, tollat kell törni és pódiumra kell állni. Minden egyszemélyes színjáték művészi hétpróba, amennyiben a legnehezebbel kell megküzdeni, éppen József Attila intelme jegyében: „A hetedik te magad légy”, vagyis – a színművészet nyelvére lefordítva – önmagad partnerségének próbájával. Illyés Kinga ragyogóan állja a próbát, mert átlényegülései kis herceggé, felnőtté, pilotává, megszólaló előlényekké és növényekké nem a nyafogó vagy komolykodó naturalista utánzás igyekezetében fogannak, hanem játékkedvében, és abban a fölismerésben, hogy az egész, amit csinál, amiről beszél, suttog, ujjong, hallgat és szól mégsem játék, hanem ugyanolyan komoly, vérre menő ügy. Átváltozásai csipetnyi, de sajgó fájdalmat és rokonszenvet rejtenek: velünk, mindannyiunkkal, egykori gyermekekkel és a mi gyermekeinkkel rokon szenvedélyeket, és fölismert vagy még nem fölismert szenvedéseket. Egy-egy mozdulatában, megtorpanásában, hangváltásában magunkra ismerünk és nem tudjuk, hogy a hajdani gyermek felnőtté válni akaró sóvárgása vagy a mostani felnőttben is ott csodálkozó gyermek ismer önmagára, amikot ott látja őt lebegni szálló labdái között, szeszélyesen és súlyosan, mint a sors.
Szász János: Illyés Kinga a pódiumon – A Hét, 1981. január 30.
ILLYÉS KINGÁRA EMLÉKEZÜNK
KOVÁCS LEVENTE, rendező
1982-ben Illyés Kinga monodrámává sűrítette Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez című művét. Az előadóest címe: Egy nő, aki virágot akart szakítani. Rendezője: Kovács Levente, díszlet-és jelmeztervező: Kelemen Tamás Anna, zene: Sárossy Endre.
Az előadás rendezőjével, Kovács Leventével emlékezünk Illyés Kinga egyik legmeghatóbb előadóestjére:
Kinga Cătălina Buzoianut kérte fel a monodráma megrendezésére, de valamiért ez az együttműködés nem jött létre. Akkor Kinga megkért, hogy vállaljam én a rendezést. Tehát én lettem a rendező, Tamás Anna pedig a díszlettervező. A Fallaci-szöveg meghúzása menet közben alakult ki. Buzoianu kiindulási pontnak egy leplet ajánlott, ami meghatározó díszleteleme lett az előadásnak. Én nagyon szívesen elfogadtam az ötletet, szerettem azt, ha díszletelemet is lehetett szerepeltetni. Így a pódiumműsort abszolút látvánnyá lehetett varázsolni. A világításnak, a mozgásnak, a zenének olyan hatása volt, amit egyéni műsorokban addig nem alkalmaztak. A lepelnek a hullámzása, vagy a medence-elem felhasználása (a szülés jelenetnél) nagyban hozzásegített ahhoz, hogy különleges effektust érjünk el. Ezt a hatást fokozták a Kinga hangjában rejlő lehetőségek. Voltak olyan részek, amelyeket mintha énekelt volna. Különböző szituációkhoz öt-hat színt használt a hangjában, és ez egészen csodálatos volt. A produkció szinte egy hangorgia lett. Hangszínház. Ha eloltottad volna a villanyt, akkor is láttad volna a játékát. Ehhez társult a kifinomult mozgáskészség, a kezeinek a játéka. Lehet, hogy elcsépelt a fogalom, de ez igazán egy totális színház volt.
Érdekesen alakult ki a már említett szülés-jelenet: születésekor a baba elkezdett lecsúszni a lepedőn. Az elvetélésnek ez a pillanata különleges hatású jelenet lett, ami nagyon meghatóvá tette az egész előadást. Voltak keserű, de vidám pillanatai is a játéknak. Nagyon széles volt az érzelmi skála, amelyen Illyés Kinga játszott.
A produkciót a rangos ATM-díjjal [a mai Uniter-díjnak megfelelő elismerés – szerk.] jutalmazták, és a Váradi Rövidszínházi Fesztiválon is díjat nyert.
– Az érzelem, a hang, a testének a játéka, az előadókészség egy olyan összhatást eredményezett a színpadon, ami nekünk nézőknek ritkán adatott meg.
A tragédia viszont az volt, hogy Oriana Fallaci letiltotta a darabot. A tiltás oka: Fallaci Ceauşescuval akart egy interjút készíteni, amit az elnök visszautasított. A riporternő, aki még a perzsa sahhal is készített interjút, ezt nagyon rossz néven vette és megsértődött Romániára. Hiába fogalmaztunk meg egy nagyon szép levelet, amelyben kértük a játszási jogot, ő azzal érvelt, hogy tudta nélkül nyúltunk hozzá a szöveghez, és ez pont olyan merénylet, mintha a saját magánlakosztályába hatolnánk be. Sajnos Illyés Kinga csak egy pár előadást játszhatott. A nő aki virágot akart szakítani nagy fájdalmunkra többet nem került műsorra.
Lejegyezte: Ferencz Éva (2015.)
FÁBIÁN ENIKŐ, színésznő – a tanítvány
Szívesen vettem a felkérést, hogy írjak pár sort Illyés Kingáról. Számomra mindig öröm emlékezni rá, de fájdalom is egyben, amiért ilyen korán el kellett veszítenünk a magyar előadó művészet egyik legnagyobb, mondhatnám kivételes egyéniségét! Útravaló című CD lemezének előszavában Csoóri Sándor „…kicsi,törékeny, messiás madárnak” nevezi. Én is így emlékszem rá, akiből ugyanakkor óriási erő sugárzott! Ő volt a művészi beszéd tanárunk, de csak Szentmiklósi Józsefnek és nekem, mert csak kettőnket volt hajlandó elvállalni a hetes létszámú évfolyamból. Valószínű azért, mert nem akarta nagyon szétaprózni magát. Nem tudott fél munkát végezni, teljes lényét, tudását igyekezett átadni.
Maximalista volt, kedvesen szigorú, de végtelenül igényes, teljes-önmagát adta és ugyanezt követelte tőlünk is. Szerettük és féltünk tőle egyszerre. Nem állt tőle távol a diák jó pedagógiai érzékkel történő megszégyenítése sem, ha az véletlenül volt felkészületlen, vagy nem úgy haladt, ahogyan ő elvárta! Emlékszem, egy ilyen eset után József kirohant az órájáról és hosszú percekig hideg víz alá tartotta a fejét, hogy megnyugodjon.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy minden tudását latba vetve igyekezett rávezetni arra, hogy édes anyanyelvünket művészi szinten használjuk! A kifejező eszközök gazdag tárházát vonultatta fel a legsötétebb drámaiságtól a humoron át a játszi könnyedségig. Egy-egy vers vagy próza kidolgozása közben észrevétlenül alakult át szigorú tanárból játszótárssá. Megszűnt az idő, mintha megállt volna.
Együtt gondolkoztunk, sírtunk, nevettünk, letapogattuk az emberi lélek összes lehetséges rezdülését, a mélységektől a magasságokig, a legmélyebb hangoktól a legmagasabbakig: a dörmögéstől, mormogástól a középhangon át a sikításig, visításig és hangerőben a suttogástól az ordításig. Nagy hangsúlyt fektetett a szöveghűségre, az írásjelek betartására – hacsak az nem ment a mondanivaló rovására –, a nyelv dallamosságára, a rövid és hosszú magán- és mássalhangzók váltakozására, a hangsúlyozásra, a hanglejtésre, a ritmusváltásokra, az érzelmek sokszínűségére, s arra, hogy mindezek eszközként szolgálják a mondanivaló érthetőségét! Kinga tanított arra is, hogy az írott szöveget – legyen az vers, próza vagy színpadi mű – akkor tudjuk a legjobban előadni, közvetíteni, ha az író, költő szavai segítségével a saját élettapasztalatainkat, érzelmeinket, világról alkotott véleményünket is közölni tudjuk.
Egyszóval ha egyfajta társszerzőjévé válunk a műnek. Ekkor és csak ekkor válik igazán ütőssé, katartikussá az előadásunk, ekkor válunk mi magunk is igazi alkotókká! Hálás vagyok a sorsnak, hogy tanárnőm lehetett!
A tőle kapott, degeszre tömött kincsesláda tartalma egész művészi pályámon útravalóul szolgált! Az idő körei című általa rendezett versműsorommal mutatkoztam be Nagyváradon, 1983-ban pedig első díjat nyertem az egyéni műsorok bákói fesztiválján. 1987-ben bemutattam a második, Áprily Lajos költészetéből összeállított, A kor falára című versműsoromat (ezt már Szentmiklósi rendezésében – Isten nyugtassa őt is!). Verset azóta is az Ő tanítása alapján mondok.
Áldott legyen drága tanárnőm, Illyés Kinga, emléke! (2015.)
SZÉPRÉTI LILLA, riporter
(…) egy Bécsben készült színes fényképet nézegettem; virágözönben köszöni meg a tapsot. Majd továbblapoztam abban az albumban, amelybe egyik hűséges barátnője beragasztotta a róla szóló cikkeket, fényképes tudósításokat huszonkét évre visszamenőleg. Képeslapok cím- és hátlapjáról, folyóiratokból, napilapokból néz ránk a színésznő bizakodva, átszellemülten, álmodozva, tűnődve, daccal, csüggetten, bugyuta-ügyefogyottan, jósággal, gyűlölettel, kacéran, szelíden, kiábrándultan és ki tudja még hányféleképpen… Emitt a copfos Ruth a Mamlock professzorban Kovács Györggyel, itt Sinka Károllyal mint Eszter (Romeó, Júlia és a sötétség); Álmok háza, Özönvíz előtt. A sötétség hatalma, Szerelem, Macskajáték, Don Carlos, Mindent a kertbe!… Holtakkal, eltávozottakkal, fiatalokkal, reményteljesekkel, kiválókkal és örök kezdőkkel… Remekművekben és kétes értékű darabokban. Ki-kiszaladnak az album lapjai az ujjaim közül, mintha nem akarnák, hogy nézzem őket. Mennyi minden lezajlott a színpadon Kinga nélkül!
Őt kellene most hallani valahogy. A hangját. Itt őrzöm a lemezszekrényben. Felteszem a Lírai oratóriumot. Egyszer ott terem a kisfiam az ajtóban. Ámulva fülel, majd leereszkedik a díványra, – Menj, ez nem neked való – jegyzem meg. – Hagyjál – makacskodik -, hallani akarom. Tágra nyílt szemmel figyel, mint a hangversenyen. Amikor a színház kistermében először néztem meg a Lírai oratóriumot, ott ült mögöttem egy angol poéta. Lenyűgözte. Ilyen varázsló nem akad több nálunk.
Egyszerűen, bensőségesen kezdi. Majd énekbe vált át, aztán sír, tapsol, jajong, nevet, zokog, összeomolva vonaglik, mintha tömegkatasztrófát élne át. Jaj, vajon lesz-e még ereje feltápászkodni? Suttogni?… Aztán csendesen esőként áradnak belőle vigasztaló szavai.
Színész.
“A színész élete gyertya; míg másoknak világít, önmagát emészti” – ez a művészalbum mottója, (…) Nála érzem leginkább: mintha minden színpadi jelenéskor a bőrét vinné vásárra. Talán azért is talál rá, amit egyik kritikusunk írt vele kapcsolatban: szólózik a színpadon.
Még kezdő volt, amikor egy interjúban ezt vallotta: dolga van a világon. Egyszer tíz hónapig nem kapott szerepet, és ez letaglózta, tönkretette. De sorsdöntő elhatározásra ösztönözte: ha nem osztanak rá szerepet, hát majd választ ő magának. És megszületett a Kis herceg, a Fagyöngy, a Lírai oratórium. Illyés Kinga elindult ezekkel az előadásokkal az országban, a nagyvilágban: megmutatni líránk gyöngyszemeit. Amerikai Egyesült Államok, Újvidék, Bécs, Graz, Salzburg, Bázel, Bern, Genf, Strassburg. Erről tudosít a Die Presse, a Berner Tagablatt, a Salzburger Nachrichten, a Magyar Híradó, a jugoszláviai magyar fiatalok hetilapja…
Nemrégen a színművészeti főiskola Stúdió Színházában láttam előadás előtt. Kisápadva járt-kelt a folyosón. A tanítványai szavaltak.
Szépréti Lilla: Illyés Kinga, Színjátszó személyek, a Hét évkönyve, 1982. (részlet)
KILYÉN ILKA, színésznő
(…) Hiányzik Illyés Kinga, hiányzik a művészete, tanácsai, segítsége. Színpadi szerepeinek különlegessége, ahogyan hallgatni és szólni, átélni, és szemet formálni tudott. Sokan emlékezünk még nagyszerű alakításaira, azokra, amelyeket a kritika kiemelt és azokra is, amelyről keveset és méltatlanul írtak. Sokan emlegetik alakítását a Mamlock professzor című előadásban Kovács György partnereként, sokan emlékeznek rá Albee Mindent a kertbe című darabjának női főszereplőjeként, ahol Ferenczy Csongorral és Kőszegi Margittal felejthetetlen élményt nyújtottak. És micsoda Egérke volt abban a parádés szereposztású Macskajátékban, ahol Tanai Bella és Szamossy Kornélia voltak közvetlen partnerei.
De ki ne emlékezne a méltán nagyhírű Özönvíz előtt című előadás Sárijára. Kallós Zoltán válogatta azokat a gyönyörű erdélyi népdalokat, amelyeket ott énekelt.
Tanárom volt a színművészetin, és kollegám, segítőtársam, amikor rövid ideig én is tanítottam, az akkor Szentgyörgyi István nevét viselő, ma Művészeti Egyetemen.
Illyés Kinga monumentális alkotása a versmondás volt, mely a maga szerkesztette egyéni estjeiben csúcsosodott ki. Művelt, okos asszony volt. Filigrán termete erős, bátor szívet takart. Előadóestjeinek témaválasztása nem véletlenszerű, hanem átgondolt, megfontolt volt. Mondanivalója volt a világról, lázadt és lázított, mint kortársa Visky Árpád. (…) Fagyöngy című műsorával nem csak a jelenkor gazdag költészetét akarta bemutatni, hanem a rendszerről is szólott. A kis herceg előadása fölülmúlhatatlan. A Lírai oratórium című előadása Szilágyi Domokos költészetének gondolati és érzés gazdagságát úgy mutatatta be, hogy közben a vívódó, a társadalommal és önmagával is perben álló zseniális költővel azonosulva, minket is együtt és tovább gondolkodóvá tett. Mennyi feljelentés, gáncsoskodás érte.
(…) Miután előadta az Oriana Fallaci műveiből szerkesztett A nő, aki virágot akart szakítani című estjét, valaki egyenesen Fallacinak írt, jelezve, hogy a színház nem fizetett szerzői jogdíjat ezért az előadásért. (…) Hiába írt Fallacinak Illyés Kinga és magyarázta el az előadás fontosságát megmaradásunkért vívott harcban, Fallaci hajthatatlan volt és az előadást letiltatta. De Kingának volt ereje egy újabb rendkívül érdekes, izgalmas előadással közönség elé lépni. Bajor Andor humoreszkjeiből Hantafű címen szerkesztett és Kovács Levente rendezte műsorának is mostoha volt a sorsa. Az előadást a Consiliul culturii şi al educaţiei socialiste elvtársai a vizionáláson (mennyi rémületet terjesztő intézmény megnevezése hullott ki szótárunkból, remélhetőleg mindörökre) megfelelőnek találták. Ők nem értették, nem hallották, amit mi értettünk, amit Kinga a szavak mögött mondott nekünk. Azt a virágnyelvet csak mi beszéltük. De akadt közülünk valaki, akinek fájt ez az égő élet, Kinga emberi és művészi nagysága, és szakmai féltékenységből feljelentette a műsort, mint irredenta, a román nemzeti államot és a kommunista eszméket sértő előadást. Újra vizionálták. Nem hallottak semmi gyanúsat. Újból előadhatta Kinga. De a feljelentő nem nyugodott, erélyesebben, részletesebben szájbarágósabban jelentette fel, politikai státuszának teljes tudatában. És a rossz, mint annyiszor, most is győzött.
A Hantafű című nagyszerű előadást végleg letiltották. (…) Nincs nagyobb tragédia annál, mint amikor a szót fojtják beléd, mert akkor nem vagy szabad.
1990. után beszélt nekünk Kinga a törékeny szabadságról és demokráciáról, amely nálunk karácsonytól húsvétig tartott. Beszélt az emigráció rettenetéről Márai San Gennaro vére segítségével (…) És beszélt, a Szent Erzsébetről szóló előadásával a hit, az Isten által kijelölt út követéséről, arról, hogy csak a szeretetből jövő áldozat hozhat megváltást, arról, hogy büszkék lehetünk történelmünkre, azok hőseire, életük példamutató még ha a régmúltban is zajlott le. Kemény küzdelmet vívott a betegségével, de volt ereje megszépíteni, tartalmassá tenni a közönség mindennapjait. És arról nem is beszéltünk, hogy közben két nagyszerű gyermeket nevelt fel.
Hálával gondolok Illyés Kingára. Első előadóestemnek ő adta a címét (Ágról szakadt madár ballada a csángó sorsról) és ő indította el, úgy hogy több száz előadást érhetett meg. Illyés Kinga most is tanít. Arra int, hogy teljes erőnkből, teljes elménkből népünknek, anyanyelvünknek szolgáljunk félelmet nem ismerve, mindig jobbra, mindig többre, mindig tökéletesebbre törekedve, úgy, ahogy ő is tette, ahogy örökségként meghagyta utolsó videó- és hanganyagában, az Útravaló-ban.
Múzsa (Népújság) – 2014. november 8., LXVI. évf., 258. (18849) sz. (részlet)
Kurátor: Gáspárik Attila
Összeállította: Ferencz Éva
Számítógépes feldolgozás: Tőkés Orsolya
Az oldalon található szöveg és fényképek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kutatóközpontjának tulajdona és ezáltal szerzői jog védi. A színház leveltára szívesen fogad bármi információt a Székely Színház társulatának néhai művészeiről (fényképek, műsorfüzetek, plakátok stb).
