1956-ban végzett a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben,  Delly Ferenc, Szabó Ernő, Tompa Miklós, Kovács György és Szabó Lajos növendékeként.

Egy székelyföldi tehetségkutató versenyen fedezték fel színészi hajla­mát, és irányították a Marosvásárhelyre átköltöztetett Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe.  

Az egyetem elvégzése után Temesvárra szerződött.

1957-1965 között a Marosvásárhelyi Székely Színház tagja és a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet beszédtechnika tanára.

1965-ben visszamegy Temesvárra, ahol 1990-ig a színház művésze és igazgatója.

1990-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött.

Vendégszerepelt Kolozsváron, a Temesvári Nemzeti Színházban, a Gyulai Várjátékokon.

Szerepeinek, legyen az ízig-vérig megformált komikus jellem, vagy drámai szerep, igazi súlyt tudott adni. Férfias, délceg megjelenése, sármja, játékossága, súlyt kölcsönzött a megformált karaktereknek. A közönség imádta. Alakításait számos fesztivál-díjjal jutalmazták.

Több magyar és román filmben játszott:

Jelenidő – rendező: Bacsó Péter (1971) ( Tarr Lászlóval), Harmadik nekifutás – rendező: Bacsó Péter (1973), Itt nem lehet átmenni  – Pe aici nu se trece, rendező: Doru Năstase (1975), A birodalom hamvain keresztül – Prin cenușa imperiului – rendező: Andrei Blaier (1976), A ménesgazda (1978) (Ferenczy Csongorral), rendező: Kovács András, A trombitás – rendező:  Rózsa János (1979), Anyám könnyű álmot ígér – rendező: Sík Ferenc (1979).

Színjátszó személyek –  Sinka Károly…

„Igazi színészalkat, akiben harmonikusan egészíti ki egymást a sokrétű művészi tehetség és az előnyös külső, az örökös átalakuláshoz szükséges könnyedség és a magas fokú szakmai tudás. (…) Sinka Károly rendkívül sokoldalú színész és „színházi ember”: együttest szervez, igazgat, rengeteget játszik, konferál, verset mond, darabot ír és fordít, s minden évadban két-három előadást is megrendez. Szerteágazó munkáját sok sikertelenség és kudarc is kísérte, hogy aztán megint erőteljesen bizonyítson egy-egy neki való jó szerepben. Mert ilyen a színház mindenkori léte, a színész sorsa pedig: hogy feloldódjék benne.”

Szekernyés János: Sinka Károly. Színjátszó személyek. A hét évkönyve.1982.

Önvallomás – a kezdetekről

 “(…) Kezdjem hát én is egy gondolat idézésével Sütő András Anyám könnyű álmot ígér színpadi változatából, ami valahogy így hangzik: Ki-kiruccanunk a Zsil völgyébe, szenet bányászni, emberséget tanulni, kóborolunk ide-oda, s magunkkal visszük a dalt, az éneket…Valamikor a húszas évek végén egy székely legény és egy ugyancsak székely lány, egymástól függetlenül, de ugyanazon célból, elindultak kenyeret keresni Bukarestbe. Ott összetalálkoztak, majd össze is házasodtak, s így születtem meg én. Így lettem fővárosi születésű és hat éven át bukaresti illetőségű. Gyermekkoromban vettem egy füzetet, abba írom le benyomásaimat, szóval amolyan napló ez, s nem előkészületek könyv írásához. Nem dobok el különben semmit, még elemi iskolás koromból őrzök vonatjegyet. Az a füzet az én memóriám. Érzelmeim, gondolataim tára. Egyszer majd odateszem három gyermekem elé, hogy olvassák el, legalább ők ismerjenek meg olyannak, amilyen vagyok.  Egyszer ebbe azt írtam volt: Én sose voltam otthon. Ami persze így kijelentve túlzás, noha igaz, hogy életemben csak átmenetileg és ritkán éreztem valahol otthon magamat. Bukarestben albérlet…A házam, az otthonom a székely környezet volt, azok az emberek, akikkel apámék szabad idejükben összeültek. Amikor végre lett volna lakásunk, elköltöztünk az apai nagyszülőkhöz, Kovásznára. Lassan talán felvergődünk, de apámat elvitték katonának, s oda is veszett. Két tanítónőm maradt meg legszebb emlékeimben. Tompa Lászlóné szebbnél szebb versekre, regösénekekre tanított. Havadtői Sándorné pedig bevitt az esperesi könyvtárba, ott kaptam a kezembe Shakespeare, Ibsen darabjait, s személyében az is kéznél volt, aki megmagyarázza, mit kell értenem ezekből. Amikor bekerültem a kézdivásárhelyi gimnáziumba, az ottani szertartások, de főleg további olvasmányaim valósággal megindították fantáziámat, valami elképesztő szereplési vágy tombolt bennem. Már 1945-ben játszottam egy misztériumjátékban, Tarziciusz nevű keresztény hittérítőt, aki belopja a pogányok közé az oltári szentséget, amiért nyilván kivégzik. 1948-ban kerültem a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumba. Akkor alapította a színházat Bokor András, jobbára műkedvelőkkel, munkásszínjátszókkal, s nagy szüksége volt a társulatnak statisztákra is. Így kaptam én 14 éves koromban szöveges szerepet Lope de Vega Juhok itatója című darabjában. De középiskolás koromban játszottam még két szovjet drámában, A hólabda címűben, s én alakítottam az Ifjú gárda Szergejét. Érettségi előtt Kőmíves Nagy Lajos rektor s mások tehetségkutató úton voltak mifelénk is. A család azt akarta, hogy orvos legyek, de én… A rektor azt mondta, írjak neki, ha… A sepsiszentgyörgyi színházhoz akkoriban szerződött Lavotta Károly, Vadász Zoltán, Lázár Erzsébet. A „hónuk alá vettek”, de biztatott Földes László és Barkó György is. Ők főiskolások voltak. Öten készültünk színire, ketten bejutottunk, Kovács Ádám jelenlegi szatmári rendező és jómagam. Én szülői beleegyezés nélkül. (…) menet közben rengeteget tanulhattam olyanoktól , mint Poór Lili, Delly Ferenc, Kovács György, Szabó Emő, Senkálszky Endre. Tessitori Nóra beszédtechnika-tanárom két éven át ugyanazt a szöveget tanultatta, hogy leszoktasson a székelyes kiejtésről. Hihetetlen elégtételt jelentett aztán, hogy Szentimrei Jenő két-három év múlva az Igaz Szóban a legszebben beszélő erdélyi színészek közé sorolt engem is – pedig még csak leendő színésznek számítottam. Alighogy végeztem az intézetben, meghívtak a beszédtechnika oktatására ugyanoda. A főiskolán különben első év végén segédszínészi szerződést kötöttem a kolozsvári társulattal, s turnéra is elvittek a Csongor és Tünde Kurrahja-ként, már gólya koromban. Harmadévesen viszont Szabó Ernő is kiosztott egy Brecht-darabban (Carrar asszony fegyverei). Annyit el akarok mondani, hogy a lehetőségeim igazán nagyok voltak. A sors elkényeztetett, valósággal tálalta elém a pályát és a sikert. (…) Én valahogy már rég olyasfajta következtetésre jutottam: soha nem az marad meg az emberről, ami volt, hanem az, amit mondanak róla. (…)”

Lázár László: Sinka Károly. Új Élet 12/1985. XXVIII.évf. 12/638. sz.

Makra Lajos –  Sinka Károlyról…

Sinka Károly a fent idézett interjúban így vall önmagáról, elvárásairól: „Én valahogy már rég olyasfajta következtetésre jutottam: soha nem az marad meg az emberről, ami volt, hanem az, amit mondanak róla.”

Makra Lajos mit mond Sinka Károlyról?

Főiskolás koromban, már első éven találkoztam vele. Ő negyedéves volt. Ez az ismerkedés életem meghatározó barátsága lett úgy a színpadon, mint a magánéletben. Családi barátok lettünk, gyakran összejártunk. A színpadi gondokat is megvitattuk, sokszor adtunk egymásnak  tanácsot. Természetesen nem mindig egyforma sikerrel. Ez a barátság elkísért szinte életünk, élete végéig. Én valósággal a bűvkörébe kerültem. Ezzel nem voltam egyedül. Közismert tény, hogy Karcsi egy nagyon kellemes, vonzó külsejű, sármos egyéniség volt. Mindenkit le tudott venni a lábáról, bármikor, bármilyen körülmények között. Nőket, férfiakat egyaránt. Ez alól az elvtársak, vagy elvtársnők sem voltak kivételek. Bármit el tudott intézni. Ha a minisztériumban kellett rázós dolgokat kivitelezni, neki biztos sikerült. Ha igazgatóként ki akart harcolni egy olyan darabra engedélyt, amelyről mások nem is álmodtak, mire az elvtársak felocsúdtak, Sinkának már a kezében volt az írásos engedély. Gyönyörűen le tudta venni megyei vagy városi szinten is az elvtársakat a lábukról. Bármilyen gondja volt amikor kihallgatásra ment: mosolygott, bókolt, két három poént elhintett és abban a pillanatban az elvtársak, rangtól függetlenül, már a lába előtt hevertek.

Partnerként, a színpadon is éreztem ezt a kisugárzást. A barátság, a mindennapi együttlét következtében a színpadon már szinte egy-egy tekintetből, gesztusból éreztük, hogy a másik mit akar. Emlékszem, hogy egy nagyon szép jelenetre a Szünet után tör ki a háború c. darabban.  Közvetlen partnerek voltunk. Ő a főszerepet játszta, én egy kisebb szerepet. A jelenetünk alatt egy rendkívül bensőséges beszélgetésre került sor. Mindkettőnkön múlott, hogy tudunk a helyzetnek mélységet adni. Mivel már annyira „kiismertük” egymást, egymást játék-stílusát, szinte egyszerre éreztünk rá arra a momentumra, amit meg kellett oldani. Egymás szeméből olvastuk ki az apró gesztusokat, szüneteket, hangsúlyt, ami intenzitást adott a jelenetnek. Az egyik csodaszép momentum követte a másikat. Ez a színpadon óriási dolog.

Sinka egy naplóról beszél, amibe mindent bejegyzett. Te tudsz erről a naplóról?

Én is csak a mese szintjén ismerem. Mindig mondta, hogy életének minden fontos mozzanata benne van. De látni sosem láttam.

A ti barátságotok nem volt mindig felhőtlen…

Mint minden igaz barátságnak voltak nagyon felemelő pillanatai, de voltak mélypontjai is, ami időnként kihatott úgy a színpadra, mint a magánéletre. Ilyenkor „félretettük” a barátságot.   De megpróbáltunk mindketten vigyázni arra, hogy ezt a barátságot ne érje semmi vád. Ezért duplán megdolgoztam minden szerepért, juttatásért. És így volt ez jól.  Ha időközönként „szünetelt” a barátságunk, két-három hónap után ott folytattuk, ahol előzőleg abbahagytuk. Mintha semmi sem történt volna.

Így utólag visszagondolva sokkal több volt a szép és felemelő élmény.  A pozitív dolgokra nagyon szívesen emlékszem, a negatív dolgokat majd az égi kávéházban megtárgyaljuk. Lesz miről tárgyalni.

SINKA KÁROLY SZEREPEI A MAROSVÁSÁRHELYI SZÍNPADON

ifj. Nagy István;  Primás – BRÓDY SÁNDOR: A TANÍTÓNŐ,  rendező: Kőmíves Nagy Lajos,  Tompa Miklós, bemutató: 1956. II. 24.

Agárdi Péter, magyar vitéz – HELTAI JENŐ: A NÉMA LEVENTE, rendező: Kovács György, bemutató: 1956. IV. 6.

Gotfrid, szebeni szász gróf; Szolgabíró – KÓS KÁROLY: BUDAI NAGY ANTAL, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1957. I. 12.

Vajda, sofőr – SZABÓ LAJOS: MENEKÜLÉS, rendező: Kőmíves Nagy Lajos, bemutató: 1957. V. 19.

Pali – SARKADI IMRE: SZEPTEMBER,  rendező: Hunyadi András,  bemutató: 1957. XI. 12 – Erdőszentgyörgy

Marius Pop, orvos – EUGEN MIREA – KOVÁCS GYÖRGY: AZ UTOLSÓ VONAT, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1957. XII. 19.

Petru – HORIA LOVINESCU: A LEROMBOLT FELLEGVÁR, rendező: Mony Ghelerter m.v., bemutató: 1958. IX. 18.

Előadó – IRODALMI EST, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1958. XI.4.

Lucentio – WILLIAM SHAKESPEARE: A MAKRANCOS HÖLGY, rendező: Kőmíves Nagy Lajos, bemutató: 1959. II. 6.

Aljosa, pilóta növendék – ALEKSZANDR GLADKOV: SZILVESZTER, rendező: Gergely Géza, bemutató: 1959. IV. 2. 

Demeter József – SÜTŐ ANDRÁS: FECSKESZÁRNYÚ SZEMÖLDÖK (Három vidám játék), rendező: Hunyadi András, bemutató: 1959. IV. 25.

Szovjet katona – AUREL BARANGA: DIADALÍV, rendező: Vlad Mugur m.v., bemutató: 1959. VIII. 14.

Vajnonen, finn tengerész – VSZEVOLOD VISNYEVSZKIJ: OPTIMISTA TRAGÉDIA, rendező: Tompa Miklós, bemutató:1959.XII.13. 

Sava, mérnök – CONSTANTIN TEODORU OROSZLÁNRÉSZ, rendező: Mircea Avram m.v., bemutató: 1960.I.15.

De la Cotterie, francia főhadnagy – CARLO GOLDONI: KÜLÖNÖS TÖRTÉNET, rendező: Gergely Géza, bemutató: 1960.II.26.

Viktor – KONSZTANTYIN TRENYOV: GIMNAZISTÁK, rendező: Gergely Géza, bemutató: 1960. VI. 11.

Christian de Neuvillette – EDMOND ROSTAND: CYRANO DE BERGERAC, rendező: Kőmíves Nagy Lajos, Tompa Miklós, bemutató: 1960. VII. 28.

Radu Voinea – VIRGIL STOENESCU: SZERELMES LEVELEK, rendező: Gergely Géza, bemutató: 1960. XI. 18.

Ernst – FRIEDRICH WOLF: MAMLOCK PROFESSZOR, rendező: Kovács György, bemutató: 1960.XII.6.

Brett Charles, néger katonatiszt – JAMES GOW – ARNAUD D`USSEAU: MÉLYEK A GYÖKEREK,  rendező: Kovács György, bemutató: 1961. IV. 15.

Brânduş, szerkesztő – ALEXANDRU MIRODAN: ÚJSÁGÍRÓK, rendező: Harag György, bemutató: 1961.V.2.

Nae Girimea, borbély – I.L.CARAGIALE: FARSANG, rendező: Sică Alexandreescu, bemutató. 1962. IV. 6.

Paul – JAN OTCENASEK: ROMEÓ, JÚLIA ÉS A SÖTÉTSÉG,  fordította: Sinka Károly és Jean Grosu, rendező: Harag György, bemutató:1962.VII. 8.

Toma – HORIA LOVINESCU: LÁZ, rendező: Anatol Constantin, bemutató: 1962. VIII. 14.

Szergej – ARBUZOV: IRKUCKI TÖRTÉNET, rendező: Harag György, bemutató: 1962. XII. 7.

Ádám – BARANGA AUREL: ÁDÁM ÉS ÉVA,  rendező: Farkas István, bemutató: 1963. VII. 28. – Csíkszereda.

Dr. Grenock – J.B.PRIESTLEY: BOTRÁNYOS KAPCSOLAT,  rendező: Mihai Raicu, bemutató: 1963. XII. 20.

Driscoll; Csavargó – EUGENE O`NEILL:  HOSSZÚ AZ ÚT HAZÁIG (HÁROM EGYFELVONÁSOS),  rendező: Gergely Géza,  bemutató: 1964. IV. 26.

Molnár Zoltán SZABÓ LAJOS: CSALÁDI FÉSZEK, rendező: Tompa Miklós, eredeti bemutató: 1964. XII. 6.

Ion Cristea -AUREL BARANGA: JÁMBORLELKŰ SZENT FLÓRIÁN, rendező: Aurel Baranga, bemutató: 1966. VI. 2.

                                                              *

IONEL HRISTEA: EGYETLEN ÉLET, fordította: Sinka Károly, rendező: Hunyadi András, bemutató: 1965. II. 22.

ROBERT THOMAS: NYOLC NŐ, fordította: Sinka Károly, rendező: Sorin Grigorescu, segédrendező: Sinka Károly, Bemutató: 1965. II. 27.

Kurátor: Gáspárik Attila

Elérhetőség: leveltar@nemzetiszinhaz.ro