Társulatunk új tagjával, Tamás Fábián Csanád színésszel beszélgettünk:
Marosvásárhelyi egyetemi éveid meghatározta a világjárvány, s az annak következtében hozott intézkedések. Hogyan tudtál dolgozni az utóbbi másfél évben?
A mi évfolyamunkat különösképpen rosszkor érte a járványhelyzet, hisz a színészképzés legfontosabb három évének közepébe csapott bele, így egy teljes évet online végeztünk. Úgy gondolom túl kell lendülnünk ezen az időszakon, nem szabad úgy éreznünk, hogy ettől kevesebbek maradtunk. Az otthon töltött idő alatt sokat olvastam, előadásfelvételeket néztem. Jobban tudtam értékelni az utolsó, élőben zajló félévünket, ami arra motivált, hogy pótoljam az elmaradást, és újból élvezzem a gyakorlati próbákat.
Milyen szerepeket játszottál az egyetemen?
A három évem alatt színes, változatos karaktereket játszhattam, örülök, hogy nem skatulyáztak be bizonyos szerepkörökbe. Játszottam a tanítót Bródy Sándor Tanítónőjében, Rómeót és Benvoliot Shakespeare Rómeó és Júliájában, Csehov Ivanovjában Borkint, a Sirályból pedig Trigorint. Emellett jelenleg is játsszuk Szilvay Máté rendezős hallgató vizsgaelőadását, ami Shakespeare: Ahogy tetszik vígjátéka, ebben Silviust alakítom.
Mennyire követted az elmúlt években a Tompa Miklós Társulat munkáját? Mi vonzott a társulathoz?
Mivel Vásárhelyen nőttem fel, ezért a legtöbb színházi élményemet a Tompa Miklós Társulatnak köszönhetem, főleg az utóbbi pár év alatt szinte minden előadást megnéztem. Az egyik kedvenc előadásom is a társulathoz köthető, Bartis Attila: A nyugalom, Radu Afrim rendezésében.
Milyennek látod a színház idei évadát? Milyen reményekkel és elvárásokkal vágsz bele az új évadba?
Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő, lesz pár érdekes új projekt. Mindenképpen pozitívan ugrok neki az új évadnak, a kollégák nagyon nyitottak és befogadóak irányomban, szeretnék én is hasonlóképpen hozzáállni a társulathoz és a munkához, és kihozni magamból a legtöbbet.
