„(…) A marosvásárhelyi előadás elsősorban a vendégrendező Kovács Ferenc s a színészek érdemének tudhatjuk be, hogy ezen az előadáson ezek az alacsonyabb szinten is megismétlődő emberi vonatkozások kerültek előtérbe, a néző nemcsak a történelem, hanem saját problémáin is elgondolkozhatott. A drámai csúcspont az a két jól beállított s színészileg is művészien megoldott összeütközés jelentette, amelyben a szellemi nagyság az emberi kicsinyességgel méretetett meg, Bolyai Farkas, Bolyai János és Orbán Róza, illetve Bolyai Farkas és testvére Bolyai Antal voltak e két izzó összecsapás részesei, a harmadik, illetve a negyedik felvonásban. (…)”

Kántor Lajos. A két Bolyai – otthon, Igazság, 1970. március. 

Babits Mihály: Bolyai „Semmiből egy új, más világot teremtettem” -Bolyai János levele apjához- Isten elménket bezárta a térbe. Szegény elménk e térben rab maradt: a kapzsi villámölyv, a gondolat,  gyémántkorlátját még csak el sem érte. Én, boldogolván azt a madarat ki kalitkából legalább kilátott, a semmiből alkottam új világot, mint pókhálóból sző kötélt a rab. Új törvényekkel, túl a szűk egen, új végtelent nyitottam én eszemnek, király gyanánt, túl minden képzeten kirabolván kincsét a képtelennek nevetlek, mint Istennel osztozó, vén Euklides, rab törvényhozó.

(Megjelent az előadás műsorfüzetében)