„ Abból a rendezői alapeszméből indultam ki – olvassuk Ghelerter vallomását a műsorfüzetben -, hogy érzékeltessem a szereposztásban fel nem tüntetett, de mégis állandóan jelenvaló főszereplő létezését. Ez a láthatatlan főszereplő a mi mai valóságunk. Ennek van a darabban a legdöntőbb szerepe, mind a drámai összeütközések kibontakozásában, mind a jellemek alakulásában…”
(…) Gróf László, a nagyváradi magyar társulat tagja, érdemes művész, felejthetetlen élményt nyújt az öreg Dragomirescu szerepébe(…).
A legszebb, legszínesebb alakítást Kőszegi Margit érdemes művész nyújtja: egy személyben „tante Adéle” és közönséges „Adéla néne”, az író által megalkotott nagyúri… kofa tökéletes mása.”
Oláh Tibor: H. Lovinescu: A lerombolt fellegvár – az Álllami Székely Színház előadása.  Utunk. XIII. évf. 42. (521.) sz..1958. X. 23.  

„A marosvásárhelyi Állami Székely Színház évadnyitó bemutatóját szokásosnál nagyobb érdeklődés és várakozás előzte meg.(…) A darabnak sokak által ismert filmváltozata csak fokozta ez érdeklődést, annál is inkább, mert Matei szerepét épp a Székely Színház kiváló művésze, Kovács György alakította… (…).
Izsák József: A lerombolt fellegvár. Vörös Zászló. VII. évf. 222. (2125.) sz.1958. IX. 21.