-gengszter történet 2 részben–

„(…) Tarr László maradandó emlékű alakításokban bővelkedő pályájának talán legragyogóbb művészi teljesítményét nyújtja ebben a darabban. Színpadi magatartását nagy kifejező erejű, találóan jellemző arcjátékok, gesztusok, hangszínek árnyaltan kidolgozott rendszerével fokozza minden pillanatban tartalmassá, jelentőssé, bravúros egyensúlyozással keltve életre a nevetséges pszichopata és a veszedelmes gonosztevő groteszk, kettős jellemképét. Elég örökös gyanakvást és palástolt rosszindulatot éreztető, kapkodó, furcsa kézfogásaira, zabolátlan és ugyanakkor gátlásos szexuális kitöréseire gondolnunk, arra a cezaromániás gőgre, amellyel mindig fölébe akar magasodni környezetének, és minden megjegyzését paranccsá szigorítja; amikor azt mondja: „Nem tetszik ez az ember.” (…)”

Jánosházi György: Állítsátok meg ArturonUit!, Utunk, XXXI evf., 51 sz. 1976. dec.17