A rendező megjegyzése
„(…) A Barbara őrnagy csak a századfordulón születhetett meg, ha ma írná Shaw meglehet gügye játéknak tetszene a szemében is, mert akkor forrón időszerű, maró gondolatait azóta alaposan kilúgozta az idő. Rendezésünkben nem törekedtünk arra, hogy mindenáron időszerűsítsük az ír tréfacsinálót. Őt tolmácsoljuk, akkor aktuális elmefuttatásait a fegyverkezési hajszáról, abban igyekeztünk meglátni és megláttatni a szatirikusat, amelyet ő látott kipécézhetőnek. Ez a szatíra véresen komoly, sőt, komor, már-már swifti erejűen maró. A mai néző nagyonis jól tudja, nagyon is ismeri a közelmúlt történelmét, belelát szövevényeibe (…) Jóllehet ennek az adekvát történelmi kor és korképnek a rajza a Barbara őrnagy, a rendezés arra is törekedett, hogy ez a kép hamisítatlan Shaw-i köntösben elevenedjék meg. Shaw nyelvét igyekeztünk híven tolmácsolni, visszaadni hangjának gúnyosságát, sokszori keserűségét, amikor álpuritánizmusról, a konvenciókhoz való nevetséges, görcsös ragaszkodásról, az álerkölcsről, az angol nők visszás ellentmondásos helyzetéről és még mi mindenről nem beszél. (…)”
Anatol Constantin

Megjelent az előadás műsorfüzetében.