„…Kinyilatkozás-szerűen hangzanak el Bolyai János mondatai a vásárhelyi előadáson, Bolyai – Ferenczy Istvánnak az önmagával vívott közel kétórás küzdelme, perlekedése végén, amikor Ferenczy-Bolyai farkasszemet néz a tükörben önmagával, s valamiféle groteszk fintorral a szája szélén, egy monomániás eszelős mozdulatával bezúzza önnön tükörképét: elvégeztetett. Elvégeztetett abban a küzdelemben, amelyben a vereség már rég bekövetkezett, de amelynek morális tanulságai egy „magasabbrendű erkölcsi helytállás vágyát” ébresztik a nézőben: ember válaszd mindig a legnehezebbet!
Ritkán adatik meg színházi nézőnek mifelénk az a felemelő, katartikus élmény, amelyben valamennyien részesültünk, akik ott voltunk a monodráma vásárhelyi bemutatóján, s amely azóta estéről estére újjászületik Thalia falai között – színpadi mű, valamint a művet megszólaltató színész sikeres egymásra találásának bizonyítékaként.
A monodráma szatmári és temesvári színrevitele után Ferenczy István vállalkozása a harmadik Bolyai-tolmácsolás az idei évadban. (…) Ferenczy szerepmegoldásának lényege, hogy „beleélés” helyett önmagából bontja ki a figurát. A színész Ferenczy mindenekelőtt Bolyai János gondolkodási módját sajátította el,  s csak aztán a szöveget. Alakításának legihletettebb pillanataiban olyannyira sikerül a figura eszmei, erkölcsi vonásait gesztusban és játékban általános érvényűvé emelni, hogy érezzük, nem a Bolyait játszó színészt látjuk a színpadon hanem ez maga Bolyai János. Továbbá: a figura megjelenítési módjának köszönhetően talán első ízben teremtődik egyensúly egy Kocsis darab előadásán a mű gondolatisága és a játék látványossága között. Márpedig anélkül Ferenczy Istvánnak a szöveget értelmező játékai vagy a Kölönte Zsolt (aki nemcsak kitűnő funkcionális díszletet készített a darabhoz, hanem mint az előadás rendezője is sikerrel helyt áll) Bolyai lelki pokoljárásának főbb momentumait kiemelő rendezői hangsúlyai – a szerző mondanivalójának rovására jelentkeztek volna az előadásban. (…)”

Csáky Zoltán: részlet- Bolyai János estéje – Kocsis István monodrámája az Állami Színházban, Vörös Zászló, XXIII évf.,142 (6069) sz., 1971.június 17.