„A katonaruhát öltött lányok, meg egy törzsőrmester története. Békésen őriznek egy katonai objektumot, valahol a hátországban. Aztán hirtelen – járőrbe kell indulni, mert ellenség tűnt fel az erdőben… Mindeddig szinte a népszínművek stílusában folydogál a történet. A törzsőrmester agyának fogaskerekei mintha kizárólag a szolgálati szabályzat paragrafusaira forognának, kicsit merev, nagyon szégyenlős férfiú ez a parancsnok. Olyan, mintha egy ifjúsági regényből lépett volna elő, nagyhangú, aranyszívű: egyszóval vígjátéki figura. S a raj: a lányok kedvesek, csivitelők, aranyosan énekelnek, élvezik, hogy fürdéssel, napozással újra meg újra zavarba hozzák a morgós, röstelkedő katonát. A vígjátéki hangulatot csak egy-egy rövid, jelzésszerű mondat töri át: a sorsokba bevilágító rövidke pillanatok kivillantják az előzményeket: a minszki gettóból szökött lány és a többiek életét…(…)”

Megjelent az előadás műsorfüzetében