Vörösmarty Mihály: CSONGOR ÉS TÜNDE

– mesejáték 3 felvonásban, 9 képben –

„(…) De hát ki él a színpadon? Először is a három ördögfi (Tarr László, Gyarmati István, Nagy Imre), mert remek mozgásuk, szellemes játékötleteik elevenné, meggyőzővé tudta tenni azt a gondolatot, amelyet Vörösmarty  Kurrah, Berreh és Duzzog révén el akart mondani(…)”
Szász János: Csongor és Tünde, a Székely Színház előadása,Ifjúmunkás, 1957.V.23., IV. sorozat, I. évf., 11 sz. 

„(…)A Csongor és Tündét már csak azért is érdemes többször megnézni, hogy a mű csodálatos szépségű nyelvezetét minél jobban megismerhessük. Csak akkor érezhetjük igazán azt a gyönyörűséget, amit Vörösmarty minden sora szerez annak, aki szereti a szavak zenéjét, a rímek csengését, a szóképek színét, a költői hasonlatok kifejező erejét, ha a cselekményt s a cselekmény által kifejezésre jutó belső mondanivalókat már annyira ismerjük, hogy elegendő időnk juthat a szöveg részletszépségeinek élvezetére. Bár többszöri olvasás révén megszerezhetjük magunknak azt a nagy örömöt, amit a mű stílusszépségei nyújtanak, teljes erejét, lenyűgöző voltát csak akkor foghatjuk fel teljes egészében, ha azt a vers szépségét átélő színpadi szó közvetíti. A hangulatoknak csak a felületén otthonos színházlátogató, aki egyszer-kétszer tekinti meg csupán a Csongor és Tündét, maradandó emlékkel távozik ugyan az előadásról, de élménye mégsem hasonlítható ahhoz az estéről estére növekvő izgalomhoz, amit azok éreznek, akik a lírai cselekmény szépsége mögött a gondolati mondanivalók felkutatására törekednek. Felnyitva a költői beszéd szépségének burkát, a gondolatok gazdaságát fedezni fel – ennél jobb, szebb gyönyörűséget, maradandóbb emlékű felüdülést kívánhat-e magának az igazi színházlátogató? Ha sikerült a Csongor és Tünde marosvásárhelyi előadásai révén a gondolati szépségek iránt érdeklődő közönség létszámát növelni – meggyőződésem, hogy sikerült -, már ez is elegendő ok arra, hogy megállapítsuk: a Csongor és Tünde bemutatásával az Állami Székely Színház hasznos és jó munkát végzett(…)”
Kemény János: Csongor és Tünde az Állami Székely Színház színpadán,Vörös zászló, 1957. IV. 18., VI. évf. 92. (1637.) sz.

* Előadja a Magyar Autonóm Tartomány Állami Filharmonikus Zenekara, Székely Endre vezényletével és az Állami Székely Népi Együttes énekkara.