„(…) Fő erőssége Nusicsnak a vígjátéki helyzetteremtés; az olyanfajta tótágast álló alapszituáció kieszelése, amelyből egy egész estét betültő bonyodalom “táplálására” futja. Példát idézzek? – Végrendelet felbontását várja-lesi a népes család. Veszekednek, osztozkodnak. De a végén kiderül: vérmes reményeikből gúnyt űzött a kaján halott. Vagy: holtnak hitt gazdag ember jelenik meg váratlanul, s szörnyen összezavarja az élő vagyonbitorlók számításait. Szökni készül a temperamentumos lány, de járásfőnök-apja letartóztatja az udvarlót, mint … politikailag gyanús elemet. Ilyen és ehhez hasonló alapállásokból bontakozik ki Nusicsnál a komikum. S miután a főszereplők oldalán szépszámmal vonulnak fel epizódfigurák, egy-egy csomópontban fortissimóra hangolt “tutti” érzékelteti: tetőfokára hágott az összevisszaság, látványán már csak kacagni érdemes.
Kacagni és tapsolni! Vásárhelyen kitűnő felvonásvégeket és jó pár vígjátéki fortissimót köszönhetünk az említett erénynek és annak, hogy a színészek szívvel-lélekkel komédiáznak a Dr. pepike jeleneteiben. (…)”

Oláh Tibor: Dr, Pepike sikere, A hét, 1978. április 21. IX évf. 16 sz.