
- Műfaj: zenés vígjáték
- Helyszín: Nagyterem
- Bemutató: 2021. március. 10., 19:00
- Időtartam: 2 óra 50 perc, 1 szünettel
- Díszlettervező: Huszár Kató
- Jelmeztervező: Lokodi Aletta
- Zeneszerző: Zeno Apostolache Kiss
- Dalszöveg: Demény Péter
- Fordító-dramaturg: Szabó Réka
- Súgó: Tóth Katalin
- Ügyelő: Szakács László
Paul és Franz von Schöntan A szabin nők elrablása című darabja nyomán
A Schöntan testvérek 19. századi bohózata egyszerre villantja fel a kispolgári attitűd és a színház szatíráját. Az ő újrafordított történetüket gondolta tovább a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, mai, mindannyiunk által ismert körülmények közé helyezve azt. A kispolgári lét, a papucsházasság, az előítéletek, valamint a színház iránti, már-már vak elkötelezettség és hit ezúttal is találkozni próbál, ennek lehetetlenségéből születnek az abszurdba hajló fergeteges vígjátéki helyzetek. Az egykoron titkon drámaírói ambíciókat dédelgetett középiskolai tanár, az autoriter felesége, a váratlanul felbukkanó színházigazgató, a családi üzletet és tanulmányait elhagyó színész, valamint a többi elrajzolt karakter garantálja, hogy a hétköznapjaink világába ne mindennapi helyzetek szülessenek.
Keresztes Attila rendező és alkotótársai egyszerre reflektálnak napjaink társadalmi valóságára, és saját színházi környezetükre. A marosvásárhelyi előadás dalbetéteinek zenéjét Apostolache Kiss Zénó szerezte Demény Péter dalszövegeire.
-
GALLOVICS ERNŐ, tanító
-
GALLOVICS BEÁTA, iskolaigazgató, a felesége
-
GALLOVICS NOÉMI, a lányuk
-
POOR OSZKÁR, elektromérnök
-
POOR BÍBORKA, a felesége
-
MAGHIARI ANDREI, üzletember
-
MAGHIARI SEBASTIAN, a fia
-
SOMOSDY NAGY BARNABÁS, rendező
-
VALAMI MARGIT, bejárónő
-
SUNRISE FROM SOMOD, díva
-
egy mezei
-
Márius
-
Marián
-
ZenekarLőrincz Ágnes, Kiss Bora, Zeno Apostolache Kiss, Tollas Gábor, Korpos András, Ördög Miklós Levente, Vaughn Roberts, Oláh Vince
“Érdekes módon keveredik ebben a darabban a színészi létforma szépsége és keserűsége, és ez sokszorozottan szövődik bele az előadásba: állandóan reflektáltak magukra, egymásra és a produkcióra is az alkotók. (…) Bizonyára nem véletlen, hogy tavaly márciusban ezzel az előadással ünnepelte megalapításának 75. évfordulóját az egykori Székely Színház.”
„A rendezésre a színpad és nézőtér közötti viszony iránti őszinte érdeklődés jellemző, amely a reprezentáció felnyitását eredményezi, a játékra történő váratlan reflexiót: a néző közvetlen megszólítását, a szerepből való kilépést és a színpadi gépezet megmutatását. Az előadás így jut el a »színház a színházról« aspektusáig.”