-összeállítás Kányádi Sándor verseiből-

“A VERS AZ AMIT MONDANI KELL.
Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy: mi a vers, ijedtemben, – mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:
-
Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
-
A vers az – kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.
Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve. (…) Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.
Mintha Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva, vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.
Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.
A vers az, amit mondani kell. (…)”
Kányádi Sándor

Megjelent az előadás műsorfüzetében.