
- Műfaj: színmű
- Helyszín: Marosvásárhelyi Kultúrpalota
- Bemutató: 11. december. 1965.
- Fordította: Molnár Tibor, Vajda Béla
- Rendezőasszisztens: Bieliczky Katalin
- Díszlettervező: Valentino Dain
A szerző a darabról
Először is…bármilyen furcsának tűnik…végezzük el a szereplők bemutatását. Alexe Munteanu „szenvedélyes hallgató”, vagy más néven „nagy eszkimó”, a szerző bánatára, csak az utolsó felvonásban lép színre, nagylelkű, aki a modern költészetet a nagytömegek értelméhez hozza közel. (Tulajdonképpen az építkezések vasbeton költészetéről van szó!) Albu, Mihai Leonard – tévedésből lett mérnöknek nevezi magát – két keresztnév birtokosa, mert a szülei nem tudtak megegyezni, milyen nevet is adjanak neki. A nagyon szerény önjellemzés dacára, tehetséges mérnök, s ezenkívül a költészettel is kacérkodik. Letiţia Dinu, 27 éves, a szerző „kedvence”. Bármerre jár, bármit tesz, „egyszerűségével, közvetlenségével és rokonszenves lényével hódít”. Barátnője, Aurelia Viespe – baráti körben Reli – újtipusú romantikus, aki még keresi önmagát és keresi önmagán kívül azt, amit 19 éves fejjel már nem remél megtalálni: a nagy szerelmet. Horea Drăganról, Letiţia barátjáról (gyanítunk valami szerelmet is, de a diszkréció nem engedi, hogy beszéljünk róla), már a darab elején megtudjuk, hogy „különös ember”. Talán kissé zárkózott, hajlamos a kétkedésre. (…)” Dorel Dorian
Megjelent az előadás műsorfüzetében.
-
Letiția Dinu
-
Nicolae Roșca
-
Horia Drăgan
-
Aurelia Viespe
-
Tudose Catrina
-
Mihai Albu
-
Alexe Munteanu