Ion Creangă után szabadon

„Gyakran elgondolkodunk azon, hogyan folytatódhat a történet az utolsó mondat után miszerint: «… boldogan éltek, amíg meg nem haltak.» Semmi más nem történt továbbra a szereplőkkel? Annyira boldog életet éltek, hogy már semmi mesélnivaló se maradt róla? Egy ennyire unalmas életet? Egy szereplő számára a kalandok, a konfliktus hiánya megegyezik magának a szereplő létezésének a megszűnésével. Megpróbáltuk felébreszteni Dănilă Prepeleacot az unalom Csipkerózsika-álmából, melybe azután merült, hogy Ion Creangă mindörökre boldogan hagyta őt élni. Nehezen hihető, de a Dănilă által becsapott ördög beletörődött az esetbe, és dolgára ment. Igaz, ugyan, hogy az ördög számtalan kreatív formában álhatott volna bosszút, de egy olyan társadalomban élünk, ahol a törvénynek érvényesülnie kell, és ezt még az ördög is hajlandó tiszteletben tartani. A legtermészetesebb megoldás pedig az, hogy bepereljük azt, aki bántott és becsapott minket. Így hát a boldog Dănilă egy tárgyalás kellős közepén találja magát. Ember az ördög ellen. Bírák, tanúk, vád, védelem. Ki pártján van az igazság? Ki a bűnös? Képes és hajlandó-e az igazságszolgáltatás elmenni a végsőkig?” – Daniel Oltean