„(…) Mi marad ma – egy évszázad után – számunkra, az „irodalmár dandy” világból? Hogyan nevessünk jóízűen mai kacajjal azokon a düh szülte fullánkjain. Rég volt! A szalonok pletykái ma más ruhát öltöttek még Britanniában is. A konformizmus és puritanizmus a „jó” és a „rossz” elmélete úgy ahogy Oscar Wilde ábrázolja a Lady Windermereben már régesrég (talán még ő előtte) erkölcsi, sőt politikai forma lett! Tehát hogyan lehet régismert moralizáló, előkelően sznob, erkölcs- és erénycsőszöket úgy bemutatni, hogy ne a filmekben látott angol arisztokráciának (a T.V. sorozatokban néha igen sok valódisággal láttatott) a karikatúráját vigyük színre?! Így azon voltunk, hogy főleg a melodrámát mozdítsuk a divatjamúlt, „túl szép” felé, lady Winderemere „jóról” és „rosszról” szóló elveit komolyabban vegyük Oscar Wilde-nél is (abban a reményben, hogyha ma a nézőtéren ülne, velünk együtt mosolyogna), úgyhogy a „jó” lady Windermere és a „rossz” mrs. Erlynne képeit összehasonlítva igen érdekes mozaikjátéka lehet a moralitás, hit, reményképek és dogmák szempontjából. (…)”
Anatol Constantin Rendező

Megjelent az előadás műsorfüzetében