„(…) Tanai Bella alakításában hőssé ez a furcsa, kócos, rakoncátlan egyéniség, a vitalitás tragikus hősévé. Amilyen elgyötört, amilyen nyúzott az ő Orbánnéja, olyan erős és folyton azzal a gondolattal furdalja a nézőt: miért kell ennyi erőnek, életkedvnek elfecsérlődnie? Az életigenlés vitájához ad lépésről lépésre új meg új érveket az alakítása, bár kirobbanó jókedvvel, impulzivitással kezdi és a darab végére mind visszafogottabb s szomorúbb. S mind konokabb: bár látható értelme nincs ennek, de nem hagyja magát.
Az előadás másik óriása – Egérke. Paradoxon – de sikerül: a szürke kisegérség, a védelmező, nagy erős társhoz – Orbánnéhoz –simulás óriási ebben az előadásban: Illyés Kinga. Pontosan őrzi az arányt maga és bálványa között. Már másodszor eszményi partnerek Tanaival. Kettősükből láthatjuk immár törvényszerűen, hogy egyik nagy színész a másikat lendíti  előre, s nem a jelentéktelen partner kontraszthatása emeli ki az igazi tehetséget. (…)”

Halász Anna: A vásárhelyi Macskajáték, Előre, 1972.III.29.