„…Estéről estére megtelik a Kultúrpalota nagyterme, s az emberek visszatartott lélegzettel hallgatják Mamlock vitáját Rolffal, figyelik Ellen vergődését férje és fia között, elérzékenyülve nézik, mint vigasztalja Ruth az édesapját, ökölbe szoruló kézzel követik Hellpach izgága jövés-menését, megvetéssel veszik tudomásul a gyáva kispolgárok megalkuvását, zúgó tapssal üdvözlik Inge doktornő bátor szembeszegülését a fenevaddal.  Ekkora érdeklődés időszerű darabnak és kitűnő tolmácsolásnak szokott kijárni: a vásárhelyi nézők mind a kettőt megkapták, ezért fogadták ilyen lelkesedéssel a Mamlock professzort, mindjárt a bemutatón rájöttek, hogy a kiváló együttes régi nagy előadásaihoz méltó produkcióban mond számukra fontos, aktuális dolgokat, ezért tapsolnak minden este a nem mindennapi sikerhez. (…) Kovács György, a nép művésze, az együttes legnemesebb hagyományaira építette ezt a gyönyörű előadást. (…) Három órát tart az előadás, ez alatt sok a csend és sok a halk beszéd, mivel azonban ez a csend – beszél, a halk szó meg szívünkbe – elménkbe csobban, észrevétlenül suhan el a három óra, sőt a szünetekben sem tudunk másra gondolni, mint a színpadon történtekre. (…) Az alakításokat tekintve a Kovács György vezette együttest legszívesebben egy képzett, tehetséges, fegyelmezett szimfonikus zenekarhoz hasonlítanók, melyben szinte mindenki azt a hangot üti meg, amely „kotta” szerint megilleti, senki sem fog bántó falcsot, s így egységes, művészi interpretálásban élvezhetjük a szerző alkotását. (…)”

Oláh Tibor: Fr. Wolf: Mamlock professzor. Vörös Zászló. IX évfolyam 299.(2817.) szám.1960. XII.  18.

„… Mondjuk ki, sietős örömmel: a Mamlock professzor az utóbbi évek legjobb előadása – valamennyi hazai magyar színházunk működésének viszonylatában. Kovács György, a darab rendezője és a címszerep alakítója egyformán tudott bánni a darabbal és az együttessel. (…) Az együttes remeklésének egyedüli titka a pillanatig sem lankadó, nagy hevületű színészi átélés. Wolf darabját helyesen értelmezni nem volt nehéz feladat, – a Székely Színház tagjai ennél sokkal többet tettek, együttes-játék és egyéni produkció tekintetében egyaránt. (…) Ez az előadás a színművészet ősforrásából meríti erejét és szuggesztivitását. (…) A Mamlock professzor alakításait külön-külön elemeznünk talán azért is hiba volna, mert a szereplők teljesítményét nem az jellemzi, miben különböznek, hanem az, miben hasonlóak. (…) „

Deák Tamás: Mamlock professzor. Utunk. XV. évfolyam, 51.(634.) szám.1960. XII. 23.