“A Grand Hotel Retromadár előadásszövege folyamatosan íródik bele egy olyan meghatározhatatlan térbe, amely azáltal képződik meg, hogy beleíródik az előadásszöveg. Az elhangzó szöveg és az előadásszöveg többi része újra és újra átírja egymást. Ezért a különböző jelrendszerek működésére a rendkívüli mozgékonyság, kiszámíthatatlanság, véletlenszerűség jellemző: egy általános rendezetlenség, mintha a rendezés a nézőre lenne bízva. Pontosabban egyetlen rendezőelv érvényesül az előadásban, mégpedig a zenei.”

Beszélgetés Berekméri Katalinnal és László Csabával a Grand Hotel Retromadárról

“A Grand Hotel Retromadár teljes mértékben napjaink problémáira reflektál. Radu Afrim, a tőle megszokott iróniával rajzolja el szereplőit és a bemutatott szituációkat. A kiindulópont a valóság, ami az előadás során rátevődik, az már a groteszk és a szürreális határát súrolja. A figurák is harsányak, pörögnek, a végletekig feszítik a határokat. Ebben a színpadon zajló kavalkádban semmi különös nincs, a néző csupán saját életével szembesül. A rendező, ha nem helyezné elénk ezt a hatalmas görbe tükröt, talán észre sem vennénk, hogy társadalmunk hol csúszott el és fordult fel fenekestől.”

“… ebben a világban egyáltalán nincsenek egészséges kapcsolatok, Afrim világának legszédületesebb mutatványa pedig a nemi identitás képlékenysége, illékonysága. Itt nincsenek „klasszikus” értelemben vett nőstények és hímek, és bizonyos tekintetben az előadás összes szereplőjének a szexualitása kísérleti terep.”

“A sajátos színházi nyelv keretein belül Afrim színes, eklektikus játékot hoz létre. Maguk a mozaikdarabkák is változatosak – ha a komikum dominál is, rendre előtüremkedik mögüle a céltalan életek tragikuma. A szerteágazó dialógusok pedig mind tartalmi, mind nyelvi értelemben sokszínűek.”

“Igen, a múlt kísértetei ők, egy fel nem dolgozott, ki nem beszélt, mert még mindig tartó, már megint elkezdődött történelem alakjai; olyasvalakik, akik annak idején arra számítottak, hogy ha ennek az egésznek egyszer vége lesz, akkor végre úgy fognak élni, ahogy azt a nyugati filmekben lehetett látni.”

“Az újabb Retromadár jóval mélyebb, összetettebb emberi problémákat tár fel és vizsgál, mint az eredeti Retromadár blokknak csapódik, és forró aszfaltra zuhan. Az utóbbiban (mely Magyarországon látható volt a 2017-es POSzT-on és tavaly novemberben az online bukaresti színházi fesztiválon) az abszurddá vált nosztalgia komikuma domborodik ki inkább.”

“Radu Afrim ott folytatja, ahol a 2016-os Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan idején abbahagyta. A hajdani blokkház históriája folytatódik most is, ezúttal évtizedekkel később.”

“Fragmentumok, sorsok, sorstöredékek, találkozások, monológok, zene – ebből áll az este.”

“A darabot is jegyző rendező és a marosvásárhelyi társulat négy év után állt elő a második résszel, amely negyven évet ugrik az időben. Az első rész kislánya, Mioara „még nem látszik, de elmúlt 50”, egyetemi tanár és író lett, Belgiumban él, de most egy sabbatical year erejéig visszatér szülővárosába, az időközben szállodává alakított blokkházba.”

Az előadással kapcsolatos információkról, munkafolyamatról a Maszolnak Fülöp Bea számolt be, aki rendezőasszisztensi feladatai mellett Mostis Karolin szerepét játssza.