Ivan Viripajev, a kortárs ember társadalmi és pszichológiai mélységeibe merülő, komplex drámaíró, aktuális történetet kínál – a legfrissebb hírek és történelmi események visszhangja, amelyeket az idő múlása csak radikálisabbá élezett, egyaránt megjelennek művében.

Krzysztof Zieliński, fiatal lengyel újságírónak sikerül interjút készítenie a híres lengyel származású amerikai íróval, Ula Richterrel. Nemcsak irodalmi munkásságáról, hanem szókimondó, tartózkodó és kényelmetlen természetéről is híres Ula Richter ritkán ad interjút, és ettől válik valóságos eseménnyé. Egy olyan időszakban, amikor karrierjét viták övezik és veszélyeztetik, az őszinteség rehabilitálhatja őt az olvasók és az egyre inkább polarizálódó világ szemében, mely egyébként vizsgálódás nélkül végez ki. Krzysztof Zieliński, bár feszült, de sejti, hogy az interjú különleges lesz, amely végül felülmúlja legmerészebb várakozásait.

Zieliński darabja ügyesen lavírozik a fantázia és a valóság között, amíg a kettő át nem fedi egymást, és sikerül úgy megbabonáznia a nézőt, ahogy Ula Richter manipulálja a kérdezőt. A hirtelen szerep- és tervváltások megkérdőjelezik annak valódiságát, amit általában igazságnak nevezünk, és megkérdőjelezik a valóságot, amelynek kontúrjait gyakran egyértelműnek érzékeljük, miközben illúziókat keltenek, amelyeket, véget nem érően, pótolnak.

A szöveg izgalmas és provokatív, költői és zavarba ejtő, de a cím által kiváltott nyugtalanságon túl előrevetítve találjuk a reményt, hogy egyszer minden értelmet nyer, és az ellentmondások eltűnnek, mint maga az életünk.