Elveszett levél. Túl sok fecsegés
Rendező:
Cadariu Gavril
12
okt
27
kedd
19:00
Elmarad
  • Caragiale I.L.: Elveszett levél. Túl sok fecsegés
  • Műfaj: román dramaturgia
  • Helyszín: Nagyterem
  • Bemutató: 2016. május 29., 19:00
  • Időtartam: 1 óra 40 perc, szünet nélkül.
  • : Nelega Alina
  • Díszlet- és jelmeztervező: Micu Oana, Toitan Tiberiu
  • Zeneszerző: Apostolache Kiss Zeno
  • Koreográfus: Iușan Cristina
  • Színpadi dramaturg: Kacsó Judit-Andrea
  • : Hațiegan Anca
  • Rendezőasszisztens: Băgăian Nicu
  • Súgó: Moldovan Laura
  • Ügyelő: Crăciun Teodora

Az „Elveszett levél” kortárs ruházatban tér vissza, egy meglepő színpadi olvasatban, melyhez a „Túl sok fecsegés” című, Alina Nelega által írt, eredeti szövegrészek is hozzájárulnak. A Liviu Rebreanu Társulat művészeinek ajánlata a román kultúra eme fontos szövegének újbóli megtárgyalása, mi szellemiséggel való átitatása. Meddig tart még ki a Levél? Hogyan játszható manapság? Mit tudunk Caragialeról? Ki volt ő valójában? Mit mondana, ha ma közénk ereszkedne? Hogyan nézne a mai világra?

Az előadás demisztifikálja a nagy drámaíró személyiségét, a közelünkbe hozza őt. Ez az egyetlen módja annak, hogy élők és hitelesek maradjunk – állítják a művészek.

Szereposztás
Médiavisszhang

„În anul electoral 2016, montarea de la Tîrgu-Mureș (cu premiera din 29 mai 2016) are o implicită notă polemică alimentată de scepticismul autorului, care intervine în cursul piesei cu elemente din biografia refuzului și a contestării sale, trăite în epocă. O selecție din arhiva documentară (cercetată de Anca Hațiegan) inserează în spectacol informații despre opiniile criticilor la premiera absolută a Scrisorii, despre refuzul lui Maiorescu, în primă instanță, de a-i încredința direcția Teatrului Național București, despre contestarea de către actorii din teatru, despre acuza plagiatului și suma dezamăgirilor care au condus la autoexilarea lui Caragiale la Berlin, la finalul vieții. Acestea sînt mai mult decît informații de istorie literară livrate cu scop didactic noilor generații de spectatori. Întoarcerea autorului în teatru (la propriu) subminează comedia și canonul receptării lui Caragiale, induce ideea că secolul trecut, peste „țărișoara“ asta, n-a adus nici un progres, de vreme ce năravurile politicienilor n-au vindecare.”