„Jelentős művészi sikerként zárult a hazai drámairodalom és színjátszás fesztiválja. (…) Az Özönvíz előtt marosvásárhelyi előadása volt, amely vitathatatlanul a tizenöt napos, döntő nagy eseménye lett. A román színészek zsűriben és zsűrin kívül – a hivatás szeretetével nézték lenyűgözve a sugárzó színészi és rendezői teljesítményt, amely hanggal és némasággal, gesztussal és mozdulatlansággal, arccal és tekintettel beszélt, a szavakon túl, mindenki érzésvilága számára érthetően. Tán azon a disszonáns pillanatban mérhetjük le igazán ezt az átütő sikert, ahogyan Illyés Kinga nyers, vad, tudatosan iskolázatlan énekének első csuszamló sikolyaira fel-felkuncogtak, még a zsűri soraiban is -, hogy a következő pillanatban elakadjon a lélegzetük, s amikor a művésznő elhallgatott feldübörögjön viharzóan a nyíltszíni taps. (…)”

Halász Anna: Verseny után. Előre, XXV évf., 1971.V.20.