„(…) egy tragikus férfi megrendülését játssza el Tóth Tamás. Olyan egyéniséget kelt életre, aki olykor a maga látomásainak kiszolgáltatottja, máskor meg a szerelmes, vagy csendes elbizonytalankodásában az eszmélő, emlékező, az élettől búcsúzó, halni készülő öregember. Szinte minden gesztusa, hangsúlya pontos és mértéktartó, e mértéket tartani és ismerni nem akaró és nem tudó embertornádóban. (…)”

Polgár István: Szubjektív gondolatok a Petru Rareș bemutatójáról. , Vörös Zászló, XIX évf., 278 sz. 1967.nov.27.