Piros fű
Rendező:
Fehér Balázs Benő
12
  • Boris Vian: Piros fű
  • Műfaj: tragikomikus emlékutazás
  • Helyszín: Kisterem
  • Bemutató: 2021. augusztus 26., 19:30
  • Időtartam: 1 óra 40 perc,1 szünettel
  • Díszlet- és jelmeztervező: Horváth Jenny
  • Díszlet- és jelmeztervező asszisztens: Huszár Kató, Sikó Doró
  • Zeneszerző: Bencsik Levente
  • Dramaturg: Barcsai Bálint
  • Rendezőasszisztens: Dobrovszki Dóra
  • Szöveg: Laboda Kornél, Barcsai Bálint, Fehér Balázs Benő

Boris Vian azonos c. regénye alapján írta: Laboda Kornél-Fehér Balázs Benő-Barcsai Bálint

 

Az nem lehet, hogy ennyi legyen az egész.

Ez a függöny, ez a ház, a fluppozás, a piros avar, a kék hajnal, a rikoltó holdfejő gébics, a sokszínű felhők, az éjféli bányatavak, a rombuszkapcsoló, a csillagok, a szurokfű, a sandacsacsa, a vonatozás Robignybe, a repülés Halüpszó szigetére, a mazsonéz, a dágványító, a lombogó, a vapiti, a dafota, a zselyma, a dér az aszfodéloszok fején, a frissen vasalt ingek, a sárga szoknyák, a kőolajkék kasmírnadrágok, a jegeskávék, a tejesmedvék, a nevetések a temetésen, a sírás a villamoson, a szégyenkezés a tanteremben, a szeretkezés a völgyben, a parton, a tóban, a hóban, az áttetsző hegyekben, a barlangok mélyén, az első csók egy eldugott padon, az ötéves hársligettel szagosított pekingi rózsaszínfelhő kövön hűtött szívkamraágyon.

Az nem lehet, hogy ennyi legyen az egész.

 

 

Az emlékjelenetek egy részét Fekete Ádám írta.

Szereposztás
Sajtóvisszhang

“Az előadás érzelmi sodrását nagyban meghatározza a színészi játék. A Lilt alakító Kádár Noémi, a Wolfot játszó Varga Balázs, a Zafírt és Ápridinkát megformáló Bartha László Zsolt és Szabó Fruzsina játéka intenzív, olyannyira jól követhetőek a rezdüléseik, hogy az általuk közvetített érzések szinte kézzel foghatóak. (…) A Játéktéren megjelent interjújában Varga Balázs úgy fogalmazott, egy ilyen szerepre, mint Wolf, éveket kell várni, de megéri. [1] És egy ilyen előadásra is.”

“Wolf és Zafír feltalált valamit, amire az emberiség régóta vágyik: emlékgépet hoztak létre. (…) A háttérben lévő eszme szép: a gép azokon segít, akiknek egy emlék adhatja meg valamihez a kulcsot. A köznek épült, a köznek lesz átadva, így szól az elképzelés, ám a valóság merőben másképp alakul. Wolf saját csapdájába esik.”

“Találjuk meg azt, amiért érdemes élni, hiszen „Ez a függöny, ez a ház, a fluppozás, a piros avar, a kék hajnal, a rikoltó holdfejő gébics, a sokszínű felhők, az éjféli bányatavak, a rombuszkapcsoló, a csillagok…” nem elegek ahhoz, hogy intellektuális és érzelmi életünk ép legyen. Fehér Balázs Benő Boris Viantól kölcsönzött konklúziója ott lapang a Tompa Miklós Társulat kistermi előadásában: az egyszerűségben, a túlzott expresszivitásban és a színpadi térbe integrált néző gondolataiban is.”