„(…) Szántszándékkal utolsónak Csorba András egészen nagy formátumú Oszip-alakítását. Mindig sejtettük, sőt tudtuk, hogy Csorba súlyos drámai színész, predesztinált arra, hogy tragédiát hordozzon. Alakítása szinte döbbenetes. Eszköztelen; de micsoda munka áll az eszköztelenség mögött…Nagyon gazdagnak kell lennie annak, aki vállalja, hogy egyetlen arcmozdulattal, egyetlen beállással vállára vegye az előadás teljes súlyát. (..)”

Szekernyés László: Platonov szerelmei, Utunk, XXIII évf. 5 sz. 1968.II.2.