A rendező naplójából

„A szerző egy napon azt mondta nekem: „Szeretném, ha a darab hangja betöltené a termet, anélkül, hogy túl harsányan szólna; meg azt is szeretném, ha ennek a vidám játéknak a szája szélére egy kis  keserű vonást is húznál.” Megkérdeztem: Minek a keserű vonás? Azért – mondotta – mivel ezt a darabot nem az abszolút és gondtalan vidámság szülte, hanem jónak és rossznak, örömnek és keserűségnek a vegyes tapasztalata.  Aki figyelemmel kíséri Gedeon történetét, az életről és önmagáról vallott nézeteit, mondatainak derűs, vagy tragikomikus árnyalatait, meggyőződhet a szerző- emlegette vegyes-tapasztalatról.  Munkámban éppen ezért nem előre gyártott, tételesen megfogalmazott elvekhez igazodtam, hanem mindenekelőtt a darab élő-lélegző, adekvát színpadi formát igénylő anyagához.  Úgy gondolom, ami az eszmei mondandó lényeges magvát illeti, azt az égi jelenetben egyik hősével a szerző így fogalmazza meg: Pompás Gedeonnak – és bárkinek – sohasem lesz nagyobb tekintélye, mint amennyi az igazi képessége. Tekintély-áhítat és képesség közötti ellentétek egész sorozatából adódnak azután a darab szatírikus-élű, tragikomikus jelenetei. (…)”
Harag György

Megjelent az előadás műsorfüzetében