
- Műfaj: színmű
- Helyszín: Marosvásárhelyi Kultúrpalota
- Bemutató: 8. július. 1962.
- Fordította: Sinka Károly, Grosu Jean
- Rendezőasszisztens: Galló Alice
- Díszlettervező: Háry Lajos
- Színpadi zene: Hubes Walter
…Vidd bölcsességedet! Míg nem teremthet nékem Júliát, Vagy míg egy várost nem plántálhat át, Vagy törvényt nem tipor le, mit sem ér! Otcenasek mottója Shakespeare Romeo és Júliájából Romeo és Júlia közé az osztálytársadalmakban mindig oda állott a sötétség, melyet a századok változásával, hol gőgnek, hol vagyonnak, osztálykülönbségnek, vagy fajgyűlöletnek hívtak, a legsűrűbb sötétség azonban Otcenasek Romeo és Júliájára áradt, a fasizmus mindent elborító fekete kárpitja. 1942-ben vagyunk, a náci csizmák még magabiztosan kopognak Prága utcáin, de egyre többen csatlakoznak az ellenállókhoz, egyre többen ütnek rést a sötétségen: kezd már derengeni. Ekkor találkozik Paul és Eszter, a diákfiú és a magára maradt lány, akinek szüleit haláltáborba hurcolták, s akinek magának is jelentkeznie kellene, ami egyet jelent a véggel. Paul elrejti a leányt, menedéket nyújt neki, gondoskodik róla. Elrejti, mert érzi, hogy ezzel valami mérhetetlen embertelenségtől óvja-védelmezi. (…)”
Megjelent az előadás műsorfüzetében.
-
Paul
-
Eszter
-
Apa
-
Csepek
-
Rajsek
-
festő
-
Gestapo tiszt
-
lakók