„(…) A december 13-án bemutatott Szerelem a színház magyar tagozatának első nagy sikere az új utakon járó, modern színjátszás mérlegén. S a babér ezért – túl a realista iskolán nevelkedett, tehetséges, szép napokat látott színészgárdán – mindenekelőtt a rendezőt illeti meg. Nem csupán arról van szó, hogy az imént előírt berendezésből egyetlen árva széket marasztal a színpadon. A valóban fontos újítás az, hogy képletesen szólva – kirúgja a ház oldalát. Nem redukálja századfordulói hatáskörre a bartalajosi üzenetet, a Neli-Lujza-Böske sorsot sem egyértelműen korhoz láncolt, lezárt entitásnak ábrázolja; hanem kettős dimenzióját bontja ki a kérdéskomplexumnak: a múltat felfedőt és a már-már időtlenül érvényeset. Beleágyazza a korba a SZERELEM konfliktusát s ugyanakkor felvillantja örök emberi vetületét. (…)”

Oláh Tibor: Megújhodott játék, Vörös Zászló, 1973.XII.23