A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a maga nemében Romániában egyedülálló nemzeti színház, amelyben repertoárszínházként két társulat működik: a román nyelvű Liviu Rebreanu Társulat és a magyar nyelvű Tompa Miklós Társulat. A magyar tagozat Béres András akkori társulatvezető kezdeményezésére 1997-től vette fel a társulat jelenlegi nevét, az alapító főigazgató Tompa Miklós tiszteletére.

Számos igazgatóválság után 2011 augusztusától Gáspárik Attila vezetésével a színház megkezdte szakmai építkezését, 2012-től kezdődően a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatásával Keresztes Attila rendezőt bízta meg.

A Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata mára megközelítőleg évi 40 ezer nézővel a legnézettebb erdélyi magyar színházak közzé tartozik. Az elmúlt pár év során a színház virágkorát éli, kiemelkedő fontosságú alkotóműhellyé vált, amely, aktívan reagálva közvetlen szociopolitikai környezetére, folyamatosan provokálja szellemileg a közönségét. Jelenleg Románia egyik legfontosabb és legelismertebb színháza, ahol a társulat és a különböző országokból meghívott kiemelkedő rendezők találkozásából értékes együttműködések születnek.

A marosvásárhelyi színház számára fontos lépést tartani az aktuális színházi irányzatokkal, fontos az állandó megújulásra való törekvés. Ennek része a társulat azon igyekezete, hogy nem csupán a friss diplomás színészeknek adjon teret a színpadi játékra, hanem a városban évtizedek óta működő állandó színházokatásnak köszönhetően az alap- és mesterképzésben részt vevő színészhallgatókat, díszlet- és jelmeztervező szakos diákokat is meghívja egy-egy előadásban való együttműködésre.

A színház játszóhelyei a társulat művészeti profiljához igazodnak, teret adva a legújabb színházi formákkal kísérletező előadásoknak is. A közel 600 nézőt befogadó Nagyterem többnyire a klasszikusabb felépítésű, nagyobb szereposztású produkcióknak ad otthont.  Két kisebb méretű, kísérleti játszóhelyét a színház az új generációs színházi alkotókra való kiemelt figyelem jegyében is használja: a Kisterem egy mozgatható nézőterű, stúdiójellegű tér, amely az Underground teremhez hasonlóan kevesebb szereplős, kísérleti jellegű produkcióknak, a fiatal alkotók kísérleti munkáinak is otthont ad.