In memoriam
Lohinszky Loránd
érdemes művész
25. July 1924. - 22. June 2013.

Kolozsvár, 1924. július 25. – Marosvásárhely, 2013. június 22.

Pályakezdése: 1946.

Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Tanára 1953-2010. Generációk egész sorát indította el a színészi pályán.

Alkalmazása az Állami Székely Színházhoz: 1950. szeptember 1.

.

LOHINSZKY LORÁND FONTOSABB SZEREPEI

 

A MAROSVÁSÁRHELYI SZÍNPADON

PINCÉR – Móricz Zsigmond: Úri muri, rendező: Tompa Miklós, Szabó Ernő, bemutató: 1949.V.8.

NAE CAŢAVENCU – I.L.Cargiale: Az elveszett levél, rendező: Tompa Miklós, Szabó Ernő, Kovács György, bemutató: 1949.X.25.

TREPLJOV – A.P. Csehov: Sirály, rendező: Delly Ferenc, Szabó Ernő, Tompa Miklós bemutató: 1951.IV.7.

SPEKIN KUZMICS IVÁN – N.V. Gogol: A revizor, rendező: Szabó Ernő, Tompa Miklós, bemutató: 1952.III.14.

KONDOROSSY – Kiss László – Kováts Dezső: Vihar a havason, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1952.X.19.

PAUL KAALEP – A. Jakobson: Két tábor, rendező: Szabó Ernő, Tompa Miklós, bemutató: 1952.XII.12.

LOGINOV – Borisz Gorbatov: Apák ifjúsága, rendező: Lohinszky Loránd, Szabó Ottó, Tamás Ferenc, bemutató: 1953.IV.25.

ORDAS PÉTER – Csiky Gergely: Ingyenélők, rendező: Delly Ferenc, bemutató: 1953.V.30.

ZÜLFIKÁR – Huszka Jenő: Gül baba, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1954.VI.25.

GÖRGEI ARTÚR – Illyés Gyula: Fáklyaláng, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1954. X.13.

Dr. NINKOVICS – B. Nusics: A kegyelmes asszony, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1955.I.14.

PROFESSZOR – H. Kipphardt: Shakespeare kerestetik, rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1955.V.18. 

SIPUCSIN –A.P. Csehov: Három vígjáték – Jubileum, rendező: Gergely Géza, bemutató: 1955.XI.4.

BEPPO – Heltai Jenő: A néma levente, rendező: Kovács György, bemutató: 1956.IV.6.

FRANK – G.B. Shaw: Warrenné mestersége, rendező: Kőmíves Nagy Lajos, segédrendező: Lohinszky Loránd, bemutató: 1956.IX.27.

ÚJLAKI BÁLINT – Kós Károly: Budai Nagy Antal, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1957.I.12.

TUDÓS – Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, rendező: Gergely Géza, Hunyadi András, bemutató: 1957.III.19.

KORNÉL – Szabó Lajos: Menekülés, rendező: Kőmíves Nagy Lajos, bemutató: 1957.V.19.

POLILLA – A. Moreto y Cabana: Donna Diana, rendező: Kovács György, bemutató: 1957.VII.13.

NOAH – R. Nash: Az esőhozó ember, rendező: Tompa Miklós, Rappaport Ottó, bemutató: 1958.VI.19.

ALEXANDRU ANDRONIC – Mihail Sebastian: Lapzárta előtt, rendező: Mony Ghelerter, bemutató: 1958.VI.29.

TRANIO – W. Shakespeare: A makrancos hölgy, rendező: Kőmíves Nagy Lajos, bemutató: 1959.II.6.

SIPUCSIN ANDREJ ANDREJEVICS – A,P. Csehov: Jubileum (Három vígjáték), rendező: Gergely Géza, bemutató: 1960.I.29.

FILIBERTO – Carlo Goldoni: Különös történet, rendező: Gergely Géza, bemutató: 1960.II.26.

DE GUICHE gróf – Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac, rendező: Kőmíves Nagy Lajos, Tompa Miklós, bemutató: 1960.VII.28.

  1. SEIDEL– Friedrich Wolf: Mamlock professzor, rendező: Kovács György, bemutató: 1960.XII.6.

CERCHEZ – Al. Mirodan: Újságírók, rendező: Harag György, bemutató: 1961.V.2.

PALO – Peter Karvas: Éjféli mise, rendező: Harag György, bemutató: 1961.XI.30.

CRĂCĂNEL – I.L. Caragiale: Farsang, rendező: Sică Alexandrescu, bemutató: 1962.IV.6.

VÁNYA BÁCSI – A.P. Csehov: Ványa bácsi, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1963.IV.28.

BURGOYNE TÁBORNOK – G.B. Shaw: Az ördög cimborája, rendező: Mihai Paxino, bemutató: 1963.VII.6.

GEORGE KETTLE – J.B. Priestley: Botrányos kapcsolat, rendező: Mihai Raicu, bemutató: 1963.XII.20.

KEENEY – Eugene O’Neill:– Olaj (Hosszú az út hazáig), rendező: Gergely Géza, bemutató: 1964.IV.26.

JOHANN W. MÖBIUS – Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok, rendező: Harag György, bemutató: 1966.IV.2.

8-AS ESKÜDT – Reginald Rose: 12 dühös ember, rendező: George Teodorescu, bemutató: 1967.III.4.

SIMEON – Sütő András: Pompás Gedeon, rendező: Harag György, bemutató: 1967.V.5.

PLATONOV – A.P. Csehov: Platonov szerelmei, rendező: Harag György, bemutató: 1968.I.11.

ŐRNAGY – Örkény István: Tóték, rendező: Kovács György, bemutató: 1968.III.8.

BOLYAI FARKAS – Németh László: A két Bolyai, rendező: Kovács Ferenc, bemutató: 1970.II.20.

LORD WINDERMERE  – Oscar Wilde: Lady Windermere legyezője, rendező: Anatol Constantin, bemutató: 1971.I.15.

DARKÓ – Nagy István: Özönvíz előtt, rendező: Harag György, bemutató: 1971.III.20.

SZATMÁRNÉMETI SÁMUEL – Szabó Lajos: Mentség, rendező: Harag György, bemutató: 1971.XI.10.

SZÍV SÁNDOR – Karinthy Frigyes: A bűvös szék (Kabaré) – rendező: Harag György, bemutató: 1971.XII.29.

JONATHAN COFFIN – Tennessee William: Az iguana éjszakája, rendező: Virág Mihály, bemutató: 1972.XII.10.

MOLIÉRE – Mihail Bulgakov: Képmutatók cselszövése, rendező: Dan Micu, bemutató: 1973.VI.16.

KOMORÓCZY – Barta Lajos: Szerelem, rendező: Harag György, bemutató: 1973.XII.13.

SZUSZLOV – Makszim Gorkij: Nyaralók, rendező: Tompa Miklós, bemutató: 1974.II.27.

LUCIFER – Madách Imre: Az ember tragédiája, rendező: Harag György, bemutató: 1975.I.17.

SANDRU – Iosif Naghiu: Pillangók a bőröndben, rendező: Kovács Levente, bemutató: 1975.X.3.

KULIGIN – A.P. Csehov: A három nővér, rendező: Anatol Constantin, bemutató: 1975.X.10.

  1. Kőszegi Margit előadóestje – összeállította: Lohinszky Loránd, bemutató: 1975.XII.11.

GEORGE BERNARD SHAW – Jerome Kilty: Kedves hazug, rendező: Mihai Raicu, bemutató: 1976.XII.11.

KAHIR – D.R. Popescu: Két óra béke, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1977.V.15.

PRÉDIKÁS – Sütő András: Vidám sirató egy bolyongó porszemért, rendező: Harag György, Hunyadi András, bemutató: 1977.X.14.

  1. FÜLÖP– Fr. Schiller: Don Carlos, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1977.XII.30.

ALVINCZY EDUÁRD – REZEDA KÁZMÉR – Krúdy Gyula: Vörös postakocsi, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1979.IV.6.

LEAR – Shakespeare: Lear király, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1980.I.16.

  1. WANGEL– Henrik Ibsen: A tenger asszonya, rendező: Dan Alecsandrescu, bemutató: 1980.VI.25.

BIBERACH – Katona József: Bánk bán, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1981.VI.5.

ANGELUSZ PAPA – Szép Ernő: Lila akác, rendező: Kovács Levente, bemutató: 1981.X.11.

FARFURIDI –  I.L. Caragiale: Az elveszett levél, rendező: Dan Alecsandrescu, bemutató: 1981.XII.18.

SZERVÉT MIHÁLY – Sütő András: Csillag a máglyán, rendező: Seprődi Kiss Attila, bemutató: 1982.V.28.

IGNAŢIU – Romulus Guga: Egy öngyilkos világa, rendező: Dan Alecsandrescu, bemutató: 1983.II.4.

RICĂ VENTURIANO – I.L. Caragiale: Zűrzavaros éjszaka, rendező: Tompa Gábor, bemutató: 1984.IV.20.

BOHÓC – W. Shakespeare: Vízkereszt, vagy Amit akartok, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1985. VII.26.

PRAED – G.B. Shaw: Warrenné mestersége, rendező: Dan Alecsandrescu, bemutató: 1987.V. 30.

THÉSZEUSZ – Jean Racine: Phaedra, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1987.XII.25.

ROGYION – A. Arbuzov: Régimódi komédia, rendező: Kovács Levente, bemutató: 1988.VI.17.

LUKA – M. Gorkij – Éjjeli menedékhely, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1989.III.3.

  1. BÁLINT ÁKOS– Székely János: Irgalmas hazugság, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1989.XII.15.

MICHAEL GOSSELYN – Somerset Maugham: Színház, rendező: Kovács Levente, bemutató: 1990.XII.28.

MANÓ – Sütő András: Az álomkommandó, rendező: Seprődi Kiss Attila, bemutató: 1991.X.18.

GEORGE – Edward Albee: Nem félünk a farkastól, rendező: Mircea Cornişteanu, bemutató: 1994.XI.5.

ILL – Friedrich Dürrentmatt: Az öreg hölgy látogatása, rendező: Kincses Elemér, bemutató: 1995.III.10.

MESTER – Bornemisza Péter: Magyar Electra, rendező: Beke Sándor, bemutató: 1995.IV.21.

SZORIN – A.P. Csehov: Sirály, rendező: Mircea Cornişteanu, bemutató: 1996.I.26.

ANDREW MAKEPEACE LADD – Albert Ramsdell Gurney: Szerelmes levelek, rendező: Mircea Cornişteanu, bemutató: 2000.XI.25.

Molnár Ferenc: A TESTŐR – RENDEZŐ: LOHINSZKY LORÁND,  érdemes művész, bemutató: 2002. X.11.

 

KOVÁCS LEVENTE:

LOHINSZKY LORÁND 

Lohinszky Loránd emlékeimben  szinte egyidős a színházzal. Mintha mindig itt lett volna, pedig csak 1950-ben került Vásárhelyre. Sok ember számára a színház gyermekkori emlékkel kezdődik. Ilyen döntő élményem gyermekkoromból egy Lohinszky-figura a Legény a talpán című háborús darabban. Akkor nem tudtam felfogni, mi a megrázó egy halk szavú, szemüveges, félénk és beteges fiatalemberben, aki a háború vérzivatarában „hősnél több” lesz. Ma már tudom: az erős öklű, rettenthetetlen háborús hősök, a Borisz Andrejev-féle sebezhetetlen szuperkatonák világában szembeszökően más volt ez a halk szavú, félszeg, riadt hős. Ez a másság később Lohinszky művészetének legfontosabb erénye lett. Mindig megpróbált – s a legtöbb esetben sikerrel – más lenni, mint amit a szerep első olvasata vagy a szerep típusához önkéntelenül tapadó jellemklisék sugalltak.  Amíg a hasonló zsánerű szerepekben a kortárs színészek mereven feszengtek filmen és színpadon, Lohinszky közvetlensége, világos értelme, a dolgok lényegében kutató tekintete olyan szerepekbe is életet lehelt, mint a Láthatatlan staféta (Everac) megyei titkára. Miért volt bűbájos és ellenállhatatlan  Filiberto bácsija Goldoni Különös történetében? Talán, mert itt is elkerülte a szájbarágás csapdáját. A legostobább szereplőt úgy keltette életre, mintha a világ legokosabb emberét játszaná. A buta ember fanatikus hite saját okosságában: íme egy izgalmas jellemképlet, melyből életének egyik legemlékezetesebb, legsikeresebb alakítását teremtette meg.

Lohinszkyra gyakran mondják hol dicsérő, hol elitélő hangsúllyal, hogy intellektuális színész. A fejlődés azt bizonyítja, hogy a színház az intellektuális színészt ma már nem tudja nélkülözni, s Lohinszky művészként, tanárként, emberként egyaránt a színész értelmiségi státusáért harcol. (…) A darabhoz, szerephez való közeledésétől  a kivitelezésig intellektuálisan viszonyul a munkához. Állandóan olvas, „dokumentálódik” – de nem kampányszerűen -, képzőművészeti, zenei, irodalmi, filmművészeti műveltségének gyarapítása egyben a színészi fantázia állandó forrása, az eszközök megújításának biztosítéka. Ez a szellemi frissesség és nyitottság tette lehetővé, hogy mindig ott legyen a színpadművészet megújításáért folytatott harc élvonalában stílusváltásra való fogékonyságával. A színházi nagyrealizmus korszakának felejthetetlen alakításai után (Sirály, Optimista tragédia, Warrenné mestersége, Fáklyaláng, Ványa bácsi stb.) a másért, újért, a friss olvasatért küzdő Lohinszky a Harag-féle törekvések egyik tartópillére lett a hetvenes évek elején, majd megtalálta a hangot a fél emberöltővel fiatalabb Dan Micuval és Kincses Elemérrel is.

Nevezetes alakításai: Darkó az Özönvízben, Komoróczy a Szerelemben, Lucifer a Tragédiában. Mindhárom alakítás szenvedélyes igazságkeresésből született. Hadat üzenni a sablonnak, a belénk rögződött gondolkodási sémáknak, hangsúlyoknak, gesztusoknak; ez volt e produkciók jelszava, különösen a Tragédia esetében (…) Meg kell szabadítani a színpadot az irodalom puszta illusztrálásának szerepétől, és gazdagítani szuverén kifejezőeszközeit: ez volt Harag törekvéseinek lényege, s ebben szegődött mellé Lohinszky nemcsak színészként, hanem vitapartnerként, állandóan kérdező-kritizáló Luciferként. A kollektív erőfeszítéseket kívánó, a színészt társalkotóvá avató Harag-féle próbamódszer valóságos paradicsoma a Lohinszky-szerű színészalkatnak. Itt érzi magát igazán elemében, s ez a munka a színészképző pedagógust is  teljesen megújítja. (…)

A hetvenes években bontakozott ki filmszínészi pályája. Bukarestben és Budapesten egyaránt szívesen hívták a kamerák elé. Sajnos nem minden filmjében láthattuk, de például a Nincsen időben, Kósa Ferenc filmjében emlékezetesen szuggesztív volt, s az igen jó kritikai visszhangot tekintve az Apán néhány boldog éve és a Holnap lesz fácán is fontos állomása művészetének. A „házon kívüli” kalandozásokhoz tartozik emlékezetes Kálvin-alakítása is a kolozsvári színpadon (Sütő: Csillag a máglyán).

Eszközeinek frissessége, újat kereső szenvedélye mit sem kopott az utóbbi években. Fülöp királyként (Don Carlos) Prédikásként (Vidám sirató), Learként is a felfedezés kalandját keresi és éli át alakításaiban, a szellem újatakarásának kalandját, amely még az olyan megkérdőjelezhető vállalkozásokat is, mint a Rezeda-Alvinczy féle „halálugrás” (Krúdy: A vörös postakocsi) a jamais vu izgalmával fűszerezte.

Jelenléte a színpadon mindig szerves, némaságában is delejező. Izzó tekintete a Párizsi képben szavak nélkül is központivá növelte Luciferét, Darkó vállfarakosgatása, Komoróczy félszeg téblábolása a hatalmas, ellenséges, üres térben, a kutyaként vackát kaparó nyomorult Lear mind emlékezetes pillanatai a színészi invenciónak. (…) Alakításaiban mindig kikeveri a személyes, mának szóló mondanivalót. Mindez a gondolatiság pedig kedves, mókás, bohóckodásra is képes játékkedvvel párosul, melynek legutóbb a Kedves hazugban adta parádés tanújelét. (…) Lohinszky ma már úgyszólván magányos sáfárja a régi Székely Színház művészi hagyományának, Szabó Ernő, Delly Ferenc, Kovács György egész társulatra kiterjedő figyelmének, morális hozzáállásának, melynek egyre kevesebb mohikánja van. (…)

Színjátszó személyek, A hét évkönyve, 1982.

 

Szakács Zsuzsanna:

Ha lemegy a függöny, csak az emlék marad

Lohinszky Loránd színművész nemrégiben vette át a Román Színházi Szövetség által alapított Uniter-életműdíjat, 1964-től érdemes művész. Öt évtizedes pályafutása alatt rengeteg elismerést és díjat kapott.  Alakításait több generáció kísérte végig.

  • Hogyan kezdődött a pálya, mely számos elismerés után végül életműdíjban csúcsosodik ki?
  • Nagyon szerettem a színházat. A szüleim rendszeresen magukkal vittek az előadásokra. Annak ellenére, hogy ők az operettet szerették, első színházi emlékem – öt-hat éves lehettem – Verdi Traviátája volt. Középiskolás koromban – a kolozsvári Piarista Gimnáziumban jártam – szombat délutánonként az iskola szervezetten a sétatéri magyar színházba vitt. Ekkor még eszembe sem jutott, hogy színész legyek. Vegyésznek szerettem volna tanulni, de érettségi után közvetlenül meghalt apám, anyám pedig nem bírta fedezni budapesti tanulmányaimat. Az akkori Bolyai Egyetemen ugyanis nem létezett ilyen szak, csak Budapesten. „Mezei jogász” lettem, itt nem volt kötelező az óralátogatás. Mellette dolgozhattam. Janovics Jenő halála után Szentimrei Jenőt nevezték ki a kolozsvári színház igazgatójának, akit a Móricz Zsigmond Kollégiumból ismertem. Őt kerestem meg, és 1946. január elsejével alkalmazott a színházhoz, nézőtéri felügyelőnek.
  • Ezután jöttek a főiskolai évek. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
  • Ősszel felvételit hirdettek a frissen induló Színművészeti Főiskolára. Félév alatt beleszagoltam a kulisszák mögötti világába, és kedvem támadt megpróbálni. Felvételiztem. Felvettek. Mind a negyvenöt jelentkezőt. Nagyon jól indultam. Kőmíves Nagy Lajos, a színház főrendezője, a főiskola tanára osztotta ki az első szerepemet Márai Sándor Kaland című darabjában, amelynek bemutatója 1946. december 25-én este 9-kor volt. Ezt követte Shakespeare A makrancos hölgy című darabjának egyik főszerepe. Aztán a főiskola elvégzéséig nagy csend következett.
  • Mi volt ennek az oka?
  • Nem feleltem meg a kolozsvári színház elvárásainak. S bár azután is ott voltam a szereposztásokon, mindig az utolsó vagy az utolsó előtti helyen. Pedig ekkor már a nézőtéri felügyelői beosztásomat segédszínészire váltották. Úgy döntöttem, a főiskola elvégzése után még próbálkozom egy másik színháznál, s ha ott sem megy, abbahagyom az egészet. A Színművészeti Főiskola és a színházi elfoglaltságom mellett közben három évet elvégeztem a jogi fakultáson is, tehát lett volna mit kezdenem az életemmel. Az egyik főiskolai vizsgaelőadás után (Gorkij: Éjjeli menedékhely című darabjáról van szó) Kovács György megkérdezte, volna-e kedvem Marosvásárhelyre szerződni? Gondolhatja, mit jelentett ez számomra. A Székely Színház fénykora volt. 1950 szeptemberében repülőgépen!! – jöttem ebbe a városba, és azóta itt vagyok. Igaz, kétszer vendégnek átmentem Kolozsvárra – Sütő András Csillag a máglyán című darabjában Kálvint és Dobozi Imre Holnap folytatjuk című színművének főszerepét játszottam. Sokat filmeztem Magyarországon, amiért 1997-ben megkaptam az Aranypillangó kitüntetést. (…) A Székely Színház már csak szép emlék, legendájában nincs hamisság, értékei akkor valóságosak voltak. Igazi színháztörténelem ez. Tompa Miklósnak sikerült olyan társulatot szerveznie, olyan színészeket meggyőznie, mint Szabó Ernő, Kovács György, Delly Ferenc, Kőszegi Margit, Borovszky Oszkár és még sokan mások. Kitűnő színészek voltak, nagyszerű előadásokat produkáltak, amelyet a bukaresti, sőt a külföldi szakma is nagyra becsült. A harmincas évek Vígszínházára emlékeztettek, ahol a rendező komponálta az előadást, és az igazgató felülrendezte. Ez itt ugyanígy zajlott, Szabó Ernő rendezte a darabokat, nagyszerű színházi szakember és kiváló színész volt. (…) Sajnos, a színházi előadásról, ha lemegy a függöny, csak emlék marad. Tiszavirág-életű a mi munkánk, s ezen a technika sem segíthet. Lehet egy előadást szalagra rögzíteni, de az már nem színház. Hiányzik belőle az előadás lényege, az élő, eleven ember, a Színész.
  • Félévszázados színészi pályájának vannak-e kedvenc darabjai?
  • Fel sem tudnám sorolni őket. Csak azt mondhatom, hogy rengeteg jó szerepet játszottam. Siker is volt. Például az 1960-as évek elején vittük színre Carlo Goldoni Különös történet című darabját. A közönség minden előadás végén hangos ovációval fogadott a függöny előtt. Ez még nem volt szokás azokban az években. Az idős emberek, akik a kezdetek óta láttak, ismernek, nemcsak nagy szerepeimre emlékeznek – nekik nemcsak úgy maradtam meg mint Lear király, hanem mint Pincér az Úri muriban. Ez volt az első szerepem Marosvásárhelyen, egy elszerződött színész helyett kellett beugranom. Néha egy-egy idős ember megszólít az utcán, és azt kérdi: „Emlékszik, művész úr, amikor az Úri muriban mint Pincér hajtotta a legyeket?” Ez is valami…

(…)

  • Nagyon sok elismerésben részesült, lehet-e közöttük fontossági sorrendet felállítani?
  • Mert mindeniket más korszakban vehettem át, de nagyra értékelem az Érdemes művész címet, amelyet 1964-ben, aránylag fiatalon kaptam meg, és úgy, hogy tudták, nem vagyok lelkes híve a rendszernek. Én voltam az utolsó, aki ezt a díjat átvehette. Nagy megtiszteltetés a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje, amelyet Göncz Árpádtól vehettem át Budapesten, az Országház kupolatermében. Ebben az évben töltöttem a hetvenedik életévem, és megkaptam a Magyar Művészetért Díjat is. Most, a hetvenötödik születésnapomra az UNITER-től kaptam életműdíjat. Nagy öröm számomra, mert 1989 óta tudomásom szerint állami kitüntetést nem osztanak művészeknek. Az UNITER-nél én vagyok az egyetlen magyar színész, aki életműdíjban részesült. (…)

 

Szakács Zsuzsanna: Ha lemegy a függöny, csak az emlék marad. Beszélgetés Lohinszky Loránd színművésszel., Krónika, 2000. május 27.

 

Díjak, kitüntetések:

I.Díj – A Drámai Színházak ifjú művészeinek versenye, 1954

Különdíj – A Román Dramaturgia Dekádja, 1956

Munkaérdemrend III., 1957

III.díj – A Nemzeti Színházi Fesztivál, 1958

Érdemes Művész, 1964

Kulturális Érdemrend Ezüst Fokozat, 1967

A legjobb alakítás díja – A Kortárs Dramaturgia Fesztiválja, Brassó, 1977

A Legjobb Színész – A.T.M. díj, 1978

I.Díj – A Román Dramaturgia Fesztiválja, Temesvár, 1983

Az EMKE Kovács György Díja, 1992

A Román Művelődési Minisztérium Érdemoklevele, 1994

Alexandru Giugaru Díj a Legjobb alakításért – Kortárs Színházi Fesztivál, Brassó, 1995

A Legjobb Alakítás Díja – Határon Túli Színházak Fesztiválja, Kisvárda, 1995

A Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikereszteje, 1995

A Magyar Művészetért Emlékérem, 1996

Arany Pillangó Díj – A Magyar Filmesek Világtalálkozója, 1996

UNITER Életműdíj, 2000.

 

Az oldalon található szöveg és fényképek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kutatóközpontjának tulajdona és ezáltal szerzői jog védi. 

Összeállította: Ferencz Éva