A Szeretik a banánt, elvtársak? egy egyszerű történet egy nem túl egyszerű életről. Ceaușescu
Romániájában járunk, ahol mindenki fél, gyanakszik és éhezik, kivéve a mesélő, Robert. Neki
ugyanis megvan mindene, még banánt is ehet, tudniillik az apukája élet és halál ura a
városban, ahol Robert felnő. Ám ez a felnövés mégsem egyszerű, hiszen anyukája egész nap
sír, a bátyja folyton meg akarja ölni, az egyetlen lány pedig, aki tetszik neki, a rendszer
„ellensége”. A rendszereknek azonban az a sorsa, hogy véget érnek, és újak jönnek helyettük,
amelyben talán minden könnyebb lesz. Vagy mégsem? Minden esetre egyetlen fontos dolog nem
változik: a banán. Az összes többi igen, ideértve az apát is. A Szeretik a banánt, elvtársak?
tulajdonképpen jelentős mértékben róla szól, az apáról, aki minden körülmények között
megtalálja a helyét, és minden rendszernek szüksége van rá. Mivel Robert rendkívül naiv és
ártatlan, csak lassan érti meg, mi történik körülötte, és azt is csak félig. Nem is értheti meg
egészen, hiszen ha megértené, az nagyon fájna.

Székely Csaba