„A nemiség terhe nehéz; igen. És általában nehéz a feladat, melyet ránk róttak; de csaknem minden komoly feladat nehéz, és minden feladat komoly. Ha ezt felismeri, és saját természete és élete felől, saját tapasztalata és gyermekkora felől, saját erejéből egy egészen egyéni (a hagyomány és az erkölcs hatásaitól mentes) viszonyt képes kialakítani a nemiséggel, akkor nem kell félnie többé attól, hogy fejét veszti s legszebb kincsére méltatlanná válik.” /Rainer Maria Rilke/

Laura Mañá barcelonai születésű filmszínész, forgatókönyvíró és rendező 2000-ben megjelent „Sexo por Compasión” c. mexikói-spanyol koprodukcióban megvalósult filmjének színpadi adaptációja egy elhagyatott latin-amerikai kisváros szentéletű lakója, Dolores kálváriájába enged bepillantást, akit férje éppen azért hagy el, mert az asszony túlságosan „jó.” A vidéki kisváros sivársága és elviselhetetlensége közepette, Dolores az isteni hitben keresi a menedéket, és sajátos módon, meg is találja azt. A „semmi nem idegen tőlem, ami emberi” elvét zászlajára tűző asszony, miközben egyfajta művésznév gyanánt felveszi a Lolita nevet, abban leli meg élete értelmét, hogy saját nyomorúsága és magánya ellenére mindenkinek segítségére lesz – saját testét, érzékeit sem kímélve. A szemünk előtt kibontakozó cselekmény tulajdonképpen egy szent története: útja azonban nem a megistenülés, hanem a megemberülés felé vezet.