Shakespeare királydrámájában Anglia egyik legkegyetlenebb, önös érdekeit mindenek felé helyező uralkodójának története ürügyén valójában burkoltan saját korának fontosabb problémáira, társadalmi feszültségeire fókuszál. Dürrenmatt groteszk átiratában a szereplők eszmék, ideológiák, érdekek hordozói és képviselői, a műben egy hatalmi rendszer és annak mechanizmusa jelenik meg: a világot megrengető drámai események mögött önző érdekek, kicsinyes hatalomvágy és elfajult ideológiák állnak. A torz hatalom és annak birtokosai számára a legfőbb érték, az emberi élet és maga a humánum semmit nem jelent, megszállottan kergetik lázálmos céljaikat. A dráma a XX. század második felének hidegháborús időszakának nyers parabolája.

A hatalom és a hatalmon levők működése örökérvényű, a hidegháborús ellentét törvényszerűen fegyveres konfliktusba torkollik – erre reflektál a Tompa Miklós Társulat előadása. A szomszédunkban zajló, állandóan eszkalálódással fenyegető háború különleges aktualitást ad a történetnek. A nép ellensége után Keresztes Attila ismét éles társadalomkritikát fogalmaz meg legújabb rendezésében, nézőit a társadalmi és politikai mechanizmusok változatlanságával és a háború borzalmával szembesíti. A szembesítés kegyetlenségét fokozza, hogy az előadásban a vígjáték nyelve és eszközei fordulnak át drámai aktualitásba, ezzel is a hatalmi játszmák kiszámíthatatlanságát, a velük szembeni kiszolgáltatottságot hangsúlyozva.