A Kalauz nélkül című darabot én választottam. Régóta érdekel Páskándi, nemrég újraolvastam azon szövegeit, amelyeket nem mutattak be. Ő nem szerette az abszurd kifejezést, holott művei az európai abszurdba illeszkednek. Mrozek halála kapcsán jutott eszembe, hogy mennyire nem foglalkoztunk Páskándi alkotásaival. Elolvastam a Kalauz nélkül című csodálatos játékát, és úgy gondoltam, be kellene mutatnunk. Egy olyan darabról van szó, amelyben csodálatos vitakultúra jelenik meg, máig nagyon aktuális. A bemutatót összekapcsoltuk a magyar dráma napjával, amelyről a színház évek óta megemlékezik. A produkció felolvasószínházi előadás, nem csak felolvasás. Három hete zajlanak a próbák, rengeteg effektus kap helyet benne. A színészi játék ez esetben sokkal nehezebb, mert a színészt megfosztják a gesztusaitól, a hangjából kell egy egész karaktert létrehoznia. Az előadást zenei improvizáció színesíti, és ezúttal mind a hangosító, mind a világosító szabad kezet kapott, ekképpen dzsessz-szerű improvizációra hasonlít az előadás. A kérdés az volt, hogy megbír-e egy estét? Ha igen, akkor hagyományos színházi előadásként is játszani fogjuk – mondta Gáspárik Attila.