“…Másrészt felvetődik annak a kérdése is, hogy tudunk-e, akarunk-e beszélni a máról, magunkról, aktuális problémáinkról, és tudunk-e mit kezdeni a sérelmeinkkel, harcolni saját igazságunkért.”

“Keresztes Attila Ibsen-adaptációjában pengeélen táncol a népagitáció, a felbujtás, a mindezt semlegesítő, köznapihoz közelítő jelenetszerkesztés, zenei világ és színészi játékmód.”

“Keresztes Attila rendezése az egyik legsúlyosabb és legigazabb színház, amit az utóbbi évtizedekben láttam. Megszólít. Megsebez. Letaglóz.”

“Egy másik fontos határon túli műhelynél Sebestyén Aba és Moldován Orsolya játékát emelem ki. A marosvásárhelyi A nép ellenségében a főszereplő és felesége rendívül izgalmas kettőst alkotott.”

„Ezt érzékelteti Keresztes Attila húsba vájó, abszurdba forduló, de nagyon is a rögvalót ábrázoló rendezése. Megmutatja, hogyan mérgeznek minket nap mint nap, miben kényszerülünk élni.”

“Ütős, húsba vájó előadás, ami abszurditásba hajlóan megmutatja, hogyan mérgeznek minket nap mint nap, miben kényszerülünk élni.”

A Marosvásárhelyi Nemzeti Szánház társulata hónapok óta először állt közönség elé és játszotta újra Ibsen társadalmi drámáját. A rendezővel, Keresztes Attilával beszélgettünk arról, hogyan éli ezt meg a társulat.

“Legutóbb olyan előadásokról beszélgettünk, amelyek kortársunkká tették a klasszikusokat. Ugyanis a válogatásotokba a klasszikusoknak olyan bemutatói kerültek, amelyek újragondolták, saját vízióvá alakították a sokat játszott műveket.”

„Ezt érzékelteti Keresztes Attila húsba vájó, abszurdba forduló, de nagyon is a rögvalót ábrázoló rendezése. Megmutatja, hogyan mérgeznek minket nap mint nap, miben kényszerülünk élni.”

“A rendező a játékstílusban a lehető legtermészetesebb modort, a spontánnak ható színpadi létezést irányozhatta elő színészeinek. Ez egyfelől varázsos a néző számára, másfelől mint eljárás szükségesnek látszott. Ez volt az odavezető út a népgyűléshez, amely szcéna a közönség aktív részvételére számított.”

“Keresztes új színházi formákkal kísérletezve próbálja bevonni a nézőt az előadás létrejöttének alkotói folyamatába. Az előadás leghangsúlyosabb része a népgyűlés, amelyben az előadás a társadalmi színház felé mozdul el, vitaszínházzá válik, teljesen lebontva a falat a nézőtér és a játéktér között.”