Fiatal lányok, modellek, friss házasok, középkorú házastársak, bankmenedzserek, fesztiváligazgatók, megcsalt férjek és feleségek, összesen tizennégy különböző rangú, életkorú férfi és nő vall a Részegekben a világról, elveszett értékeinkről.

A mű szerzője az orosz új dráma mozgalom folytatójaként, valamint az Oxigén művészeti mozgalom elindítójaként egy teljesen új esztétikán alapuló színházi nyelvvel kísérletezik: bár a minket körülvevő nyers valóságról beszél, visszalopja a költészetet a színházba.

Radu Afrim valós élethelyzeteket teremtve mondatja ki a szereplőkkel a részegség különös állapotában bennük megfogalmazódó dilemmákat: Ki az, aki nem fél a haláltól? Mit jelent az istenhit, az emberi hűség és szeretet ma, amikor a mindennapi tapasztalat nem a transzcendencia megélése, hanem a megélés utáni sóvárgás? Hogyan kell hazugság nélkül élni?
Hogy mit válaszolunk, az nyilván rajtunk áll.