“A Hárpia Megzabolázása egy sokkal összetettebb cím, mely egy folyamatról – a szelídítésről – szól, mely egyúttal egy megismerési és önmegismerési folyamat is. Jelen esetben nyilvánvaló, hogy Petruchio a kulcsfigura, merthogy ő indítja el a “szelídítést”, Katalin pedig az “áldozatává” válik. Petruchio tulajdonképpen egy színház által végbevitt exorcizálást végez, merthogy ő elejétől végéig szerepet játszik; belefog egy játékba, melyet Katalin csak a végén fedez fel. A darab tulajdonképpen egy nő és egy férfi közti kapcsolat fejlődéstörténete, mely a kölcsönös megismerés szakaszairól szól. Katalin megismeri Petruchiot, az összes trükkjével, és azokat megértve válik a játék részesévé.
Nem akartam a darabot klasszikus megközelítésben kezelni, a téma amúgy kissé erőltetett lenne az európai kulturális viszonyrendszerben. Ezért inkább a “szelídítés folyamatára” összpontosítottam, mint a főszereplők egymást megismerő folyamatára, ezért szerintem találóbb cím a Hárpia Megzabolázása, mint a Makrancos Hölgy” – mondja Sorin Militaru rendező.